A gárdonyi farm kékes-lilás oázisában szépen megnyugszik a lélek

Az utcáról betérve lélegzetelállító levendulafarm fogad Bory-Nyiri Zsuzsa gárdonyi otthona mögött. A család számára ez egy olyan kékes-lila oázis, ahová jó kijönni a folyamatos pörgés, munka és családi elfoglaltságok közepette. Testet-lelket egyaránt nyugtatja ez az illatos gyógynövény, s ezt az élményt szerették volna megosztani másokkal is – meséli Zsuzsa, miközben végigsétálunk a dongó méhektől, lepkéktől hemzsegő, a hajnali nap fényében fürdő virágfürtök között. A „mese”, ami mára valósággá vált, 5 évvel ezelőtt kezdődött:

– Volt egy óriási, parlagon maradt területünk, ami az építkezés után fejtörést okozott. Akarunk-e, van-e értelme ezer négyzetméteren füvet nyírni, öntözőrendszert telepíteni, vagy van-e időnk veteményessel foglalkozni a folyamatos munka mellett? Akkor jött a levendula gondolata. Először csak két sort ültettem, s annyira megszerettem, hogy egyszer csak gondoltam egy nagyot és ültettem egy nagyobb mennyiséget végig az egész kertben. Hogy ne kelljen vele sokat dolgozni, geotextilbe ültettük. Ez az újrahasznosított fólia azért jó, mert a gaz nehezebben tud áttörni alóla, s könnyebben lehet sétálni is rajta – meséli, s mutatja is Zsuzsa, milyen kényelmes a séta így a levendulafolyosók között. – A levendulának akkor is van egy jellegzetes illata, amikor még zöld, rendkívül kellemes, finom. Imádok benne sétálni. A cél egyébként pont ez volt: az építészet mellett – ami a munkánk –, legyen egy stresszoldó hely. Mindketten építésztervezők vagyunk, s amikor elfáradunk, kimerülünk agyilag, nagyon kellemes kimenni a levendulásba nézelődni, illatolni, leülni a csendbe, nyugalomba. Ez egy más világ.

A családban három gyermek is van, a legkisebb hat­éves, boldogan szokta körbeszaladgálni a levendulást, de a nagyobbak is szívesen kijönnek nézelődni. – A férjem, Bory Tibor családja tősgyökeres gárdonyi, én pedig budapesti vagyok. De én az a fajta „fővárosi” vagyok, aki minden nyarat egy balatoni kertben töltöttem, ahol kapáltam, veteményessel foglalkoztam, ami szintén nagy terület volt. Gyerekkoromban megtanultam tehát, hogy a kert fontos része az életnek. Ezt próbálom a gyerekeimnek is továbbadni. Így jött egyébként a gondolat, hogy akkor már miért ne oszthatnánk meg az élményeinket másokkal is, nem csak a gyerekeinkkel. Ezért nyitottuk ki a kapunkat mások előtt is, hadd jöjjenek el, érezzék jól magukat ebben a különleges légkörben, ami itt van. És mostanában azt tapasztalom, hogy itt valóban más légkör van, mint máshol, mert a mi levendulánk előrébb tart, mint máshol. Hamarabb kezdett nyílni, ahogy láttam. Talán azért, mert itt a belső kertben álló nap érik a napsugarak és ez jót tesz neki.

Francia levendulát hozatott Zsuzsa Pannonhalmáról, amelynek intenzív, édes aromája van – csodálatos szörp, limonádé, szappan, olaj, víz készíthető belőle. Friss levendulalimonádéval kínál, s közben kiderül, hogy a gyógynövény környezettudatosságot is hozott az életükbe: – Nem szemetelünk például – mondja Zsuzsa, s mutatja az újságpapírból készül csodálatos kis kosárkákat, amelyekbe a levendulacsokrok szedhetők. De újrahasznosított textilből készült zsákocskákba is tehető a gárdonyi levendula. – Nálunk nincs eldobható zacskó, mert én azt gondolom, az is szemét és felesleges. A többit később is fel tudja használni az ember – teszi hozzá, majd mellékesen mutatja a fülbevalóját, ami kávékapszulából és régi, lebontott ékszerek maradékaiból készült. – Ez is a környezettudatosságom egyik jellemzője – mondja. – A természetesség nálunk életforma.