Kényszergyógykezelni nem lehet a zámolyi zaklatót

– Tavaly októberben én vitettem be a pszichiátriára a fiamat, ahonnan két hét után kiadták azzal, hogy minden rendben van, teljesen kezelhető. Én azonban látom rajta, hogy sokszor zavart, időnként „bekattan”, ami nem azt jelenti, hogy agresszívvé válik, csak olyanokról beszél, ami nem létezik, s olyan kényszerképzete is van, hogy meg akarják ölni. Úgy viselkedik, mintha két személyisége lenne. A háziorvossal is beszéltem, kaptunk beutalót, de egyetlenegyszer sem vitték be. A mentők azt javasolták, ha nyugodt a helyzet, nem indokolt a beszállítása, hagyjuk békén – mesélte a telefonban az édesanya, aki arról is beszélt, kétségbe van esve, amiért senkitől sem kap segítséget, és amiatt is aggódik, hogy előbb-utóbb valami komoly baj történik.

Mint megtudtuk, a férfi nem megy orvoshoz, ugyanis nincs betegségtudata, és emiatt gyógyszereket sem hajlandó szedni. – Nem vádaskodni akarok, de ha bármi történik akár a fiammal, akár mással, mert esetleg másban mégis kárt okoz, ki lesz érte a felelős? – tette fel a kérdést az anyuka.

Kíváncsiak voltunk arra, mi ilyen esetekben az előírás, mit tehet, és mit nem egy szakorvos. Hamar kiderült, ahány eset, annyifajta eljárás. Rappant György pszichiáter azzal kezdte, a nők utcán történő leszólítása és ennek megítélése kultúránként változó, és ahogy változott a világ, úgy változott a megítélés is.

Jelen írásnak azonban nyilvánvalóan nem lehet az a célja, hogy egy szakember ismeretlenül, néhány tény birtokában véleményt, pláne szakvéleményt formáljon egy emberről, illetve a viselkedéséről.

– Az, hogy valakinek a viselkedése mások számára furcsa, nem feltétlenül jelent pszichiátriai betegséget. Számos egyéb oka lehet annak, ha valaki nem az adott társadalomban megszokott normák szerint viselkedik. Szerhasználat, kóros agyi elváltozás is állhat a háttérben. Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha valakit bevisznek pszichiátriára megfigyelésre, az még nem jelenti azt, hogy valóban pszichiátriai beteg is. A családtagok által zavartnak vélt viselkedés hátterében nem csak pszichiátriai betegség állhat, emiatt neurológiai és belgyógyászati vizsgálat is történik – magyarázta a pszichiáter, akitől azt is megkérdeztük, ha valakit zavart állapota miatt kórházba visznek, létezik-e valamifajta előírás arra vonatkozóan, hogy meddig kell megfigyelés alatt tartani, illetve pontosan mit vizsgálnak vele kapcsolatban.

– Természetesen a pszichiátriai megfigyelésnek megvannak a maga szigorú szakmai szabályai. Az első és legfontosabb, amit ilyenkor felmérnek – anélkül hogy a részletekbe merülnék –, hogy az illető beszállításakor pszichiátriai okból saját magára vagy másokra nézve közvetlenül veszélyes-e. A jelenlegi jogszabályok értelmében csak akkor tartható bent, ha ez fennáll. A jogszabályok ugyanakkor más tekintetben is szigorúak a pszichiátriai osztályokon történő kezeléssel kapcsolatban – magyarázta Rappant György. Arról, hogy valakinek indokolt-e a 24 óránál tovább terjedő megfigyelése, minden esetben szakorvos, illetve független szakértő véleményét figyelembe véve a bíróság dönt. A közvetlen veszélyeztető állapot megszűnését követően kényszergyógy­kezelés nem alkalmazható, a beteg önkéntesen folytathatja a kezelést.

A beszélgetésben szó esett még arról is, hogy a pszichiátriai intézményrendszer nagymértékben átalakult. Ma már nem a betegek intézményekben tartása, a társadalomból való kivonása a cél, hanem az érintettek védelme, a társadalomba történő visszailleszkedésük elősegítése. Az ikonikus Lipótmező bezárása (2007) óta szélesebb körben elérhetők olyan szolgáltatások, amelyeket a beteg ennek érdekében, önkéntes alapon vehet igénybe – például támogatott lakhatás, rehabilitációs intézmények, közösségi ellátás.

– Ez világszerte egyre elterjedtebb gyakorlat. Vannak olyan országok, ahol már pszichiátriai osztályok sincsenek, csak sürgősségi pszichiátriai ellátás létezik, és minden más kezelés járóbeteg-ellátás formájában történik. Sőt, azok a vélemények is terjednek, amelyek a zárt osztályos kényszerkezeléseket is megszüntetnék – mondta a pszichiáter.

Ezzel párhuzamosan léteznek kifejezetten hozzátartozóknak szóló programok, általában közösségi pszichi­átriai ellátás keretében. Székesfehérváron ilyen az Egyensúlyunkért Alapítvány, a megyében pedig az Egészségdokk Alapítvány. Számos könyv is megjelent, amelyből a hozzátartozó segítséget, iránymutatást kaphat. Rappant György ezek közül Xavier Amador Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre című munkáját emelte ki, amelyet egy pszichiátriai beteg hozzátartozója írt. Erre építve több olyan program is elindult, ahol megtanulható, hogyan lehet egy olyan pszichiátriai beteggel megfelelően kommuni­kálni, akinek nincs betegségtudata.

[embed]https://www.feol.hu/kek-hirek/helyi-kek-hirek/zaklatas-zamoly-ferfi-no-rendorseg-4728340/[/embed]