Hemzsegnek a téli sportok szerelmesei az életveszélyes jégen

A hétvége folyamán és hétfőn a Fejér megyei rendőrök a Velencei-tónál több száz embert figyelmeztettek, és hívták fel figyelmüket a jégen tartózkodás veszélyeire, mivel a tó jege nem tekinthető kellő szilárdságúnak és biztonságosnak. Hétfőn is sokan kilátogattak a tópartra és minden veszély dacára rámerészkedtek a fagyott felszínre.

A rendőrség a jogsértések megakadályozása és megszüntetése érdekében visszatérő jelleggel végez ellenőrzéseket a Velencei-tónál, ám a hatalmas jégfelület nagyon csábító, sokan kipróbálják, mit bír el? Van, aki csak köveket és ágakat dobál, de van, aki korcsolyázik, fakutyázik a még nem eléggé meghízott jégen.

Sajnos sokan a gyermekeiket is a jégre viszik, ám annak megállapítása, hogy a Btk. 208. § által nevesített kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény megvalósul-e, mindig az adott eset egyedi körülményeinek részletes kivizsgálása és tisztázása alapján történik, tudtuk meg a rendőrség válaszaiból.

A tó környékéhez tartozó közösségi oldalakon is állandó téma a jég. A legtöbb hozzászóló szerint vakmerő és meggondolatlan cselekedet a vékony jégre lépés, ám olyan is akad, aki szerint „nem is igazi velencei, aki nem szakadt még be”.

Balog Lajos, a Velencei-tavi Speciális Kutató-mentők vezetője elmondta, hogy nagyon komolytalan dolog azt gondolni, hogy az az igazi velencei, aki már beszakadt. A leginkább kiemelhető szó a bizonytalanság. Nem tudjuk, hogy hol és mikor szakad be alattunk a jég, és az sem biztos, hogy csupán egyméteres vízmélységgel találkozik a pórul járt korcsolyázó, vagy sokkal jelentősebbel. Siklik a jégen, lendületben van és ha úgy nyílik meg alatta a jég, akkor szinte biztos, hogy becsúszik a kemény páncél alá. Ott aztán azonnal sokkot kap és mire megnyugodna annyira, hogy cselekvőképes legyen, addigra már túl késő, tehát nem tud kijönni alóla. Ha emlékszik, hogy mi történt a becsapódás pillanatában és elkezd evickélni, még lehet szerencséje, ugyanakkor a víz iszapszínű, zavaros, így a levegőt és biztonságot jelentő rést nehéz megtalálni. Emellett a fenéken az iszap eléggé marasztaló és akkor még nem beszéltünk az északi oldalon található buzgárokról, ahol vannak olyan szakaszok, ahol akár 2 méteres is lehet a vízmélység. Tetejében a buzgároknál rendszerint nem is fagy be olyan vastagon a tó.

Balog hozzátette: – Ritkán van nagy baj a tavon. Komoly beszakadások nem nagyon történtek, az elmúlt évek jó statisztikákat hoztak, de, hogy eddig nem történt semmi tragédia, az nem azt jelenti, hogy nem is történhet.

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet meg- illetve kimenteni a bajba jutott embert, Balog elmondta, hogy a katasztrófavédelem létrákkal, illetve felfújható, masszív matraccal igyekszik a partra húzni a beszakadt jégre lépőt. A létrás mentés kora azonban lejárt. Mindenképpen be kellene szereznie mindenkinek egy speciális aitrack-et, amivel nagy biztonságban végrehajthatók az ilyen beavatkozások. Nekünk egy gumicsónakunk van, ami sítalpakon siklik mindaddig, amíg maga is be nem szakad. Ha ez megtörténik, akkor az alumínium evezővel már nem a jégen toljuk a hajót, hanem evezünk a vízben.

A mentők vezetőjétől azt is megkérdeztük, hogy ha nem szakadtunk be, de repedések és rianások futnak végig a talpunk alatt, akkor mi a teendő? Hogyan lehet megelőzni a beszakadást? Balog szerint a legfontosabb, hogy bármit teszünk, azt lassú, kimért mozdulatokkal tegyük. Ne vetődjünk el, csak lassan feküdjünk hasra és igyekezzünk minél nagyobb felületen érintkezni a dermesztően hideg víz tetején úszó szilárd felülettel, és kezdjünk kúszni a part felé.