Cselik László atyára emlékezve

– Ha azt mondom, hogy az általa tartott prédikációk többségét a hívek nagy része könnyes szemmel hallgatta, az sok mindent elárul az atyáról – kezdte Sallai Mihály polgármester, a zámolyi katolikus gyülekezet aktív tagja, amikor arra kértem, idézze fel a nemrégen elhunyt atya személyiségét. – Közvetlen volt, de sosem tolakodó. Meghallgatta, és igyekezett megérteni mások véleményét. Nyitott volt a világra, ugyanakkor bizonyos kérdésekben ragaszkodott a dolgok régi menetéhez – folytatta a polgármester, aki azt is felidézte, hogyan fogadták a zámolyiak annak idején az atya érkezésének a hírét.

– Számunkra már önmagában is nagyszerű és felemelő volt, hogy ideköltözik a faluba egy pap, hiszen több mint három évtizede nem volt saját papunk. A lelkipásztori feladatokat 1988-tól más-más településről látják el. Most éppen Bodajkhoz tartozunk, onnan jártak át hozzánk az atyák, vagy egy lelkipásztori kisegítő tartott nekünk liturgiát, ami – valljuk be – nem ér fel egy igazi szentmisével – fogalmazott a polgármester.

Ezért is örültek annyira a községben, amikor hírt kaptak, hogy Zámolynak saját papja lesz. A hívek közül többen önkéntesen takarították ki a plébániát és örömkönnyeket ejtettek, amikor megérkezett a Cselik atya személyes holmijait szállító teherautó. Történelmi pillanat volt ez! A boldogságot tovább fokozta, hogy az atya sem okozott csalódást.

– Szépen prédikált, rövid idő alatt számos ismeretséget kötött a településen, és név szerint ismert mindenkit a gyülekezetben. Polgármesterként is csak jót mondhatok róla, hiszen azon túl, hogy gyorsan beilleszkedett az életünkbe, rendszeresen részt vett a falu rendezvényein. És nem csak az olyan egyházi jellegűeken, mint az adventi gyertyagyújtások. Gere tiszteletes mellett például ő szentelte fel a tavaly újonnan állított trianoni keresztünket – mondta Sallai, aki jó szívvel emlékszik arra is, amikor tavaly tavasszal a pápa arra kérte a híveket, imádkozzanak együtt a vírus áldozataiért. Erre ki is jelölt egy konkrét időpontot, és a zámolyiak egy része arra kérte Cselik atyát, nyissa ki nekik az ima erejéig a templomot. Természetesen nem csak megtette, de együtt is imádkozott a hívekkel.

– Nem mindig lehetett könnyű elfogadni azt, hogy a zámolyi gyülekezet kicsi. Nagy szívfájdalma volt az atyának, hogy azok jó része, akik gyermekük keresztelésekor megfogadták, hogy keresztény szellemben nevelik őt fel, a következő héten már nem jelentek meg a templomban. Viszont örömmel látta, hogy a fiatalok között egyre többen járnak a misékre, és néha több a ministráns, mint a padban ülő. Cselik atya halála nagy veszteség a számunkra – zárta Sallai Mihály.