„Valamennyi feladatomat élveztem, sokat tanultam” – Interjú Sipos Gyula vezérőrnaggyal

A 2020-as évben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, vezetői kategó­riá­ban az év rendőre miniszteri díjjal és Zala Megye Díszpolgára címmel ismerték el a munkáját.

– Összesen 70 hónapot szolgáltam Zalában, ez idő alatt a szervezet eredményei, a közbiztonság érezhető javulása, valamint az itt hasznosuló több mint 40 év tapasztalata hozta ezeket az elismeréseket. Így az üzenet rendkívül egyszerű, a mai magyar igazgatásban is lehet olyan eredménnyel dolgozni, amit a helyi társadalom respektál.

Hogy emlékszik vissza a Dunaújvárosi Rendőrkapitányságon bűnügyi nyomozóként töltött „inaséveire”?

– Szerencsés időben érkeztem a városi kapitányságra. A rendőrség akkor közel sem volt annyira népszerű munkáltató, mint talán ma. Volt azonban nagyon erős tartása, hivatástudatot lehetett tanulni, s a közel 200 fős szervezet minden tagja segített nekem abban, hogy megtaláljam a helyem a kapitányságon. Mindenki önzetlenül tanítani akart, de az inaséveket fiatal tisztként is teljesíteni kellett. Vittem a körzeti megbízott táskáját, futottam a nyomkövető kutyával keresztül a városon, helyszíneltem, részt vettem mindenben, ami feladat volt. Tetszett, élveztem, s ahogy magasabb feladatok közelébe jutottam, a tanítóim konzekvensen mellettem álltak. Meg kell említenem Balogh József főhadnagyot, akitől az ismeretlen tetteses ügyekben tanulhattam, s Kovács Ferenc századost, akitől a vizsgálati munkát lehetett nagyon megtanulni.

Fejér megyében dunaújvárosi kapitányként, majd megyei főkapitányként jutott a ranglétra felső fokára. Milyen tapasztalatokat szerzett itt, voltak-e abban az időben kimagaslóan emlékezetes bűnügyek, események? Mire emlékszik szívesen vissza, és mire nem?

– Nem annyira az emlékezetes ügyek időszaka volt ez a periódus, sokkal inkább a tömegügyek megoldásának a feladata volt a legnagyobb kihívás. Ebben az időben a rendszerváltás előtti időszak ügyszáma megtöbbszöröződött. Itt 4-6-szoros szorzókra kell gondolni. Nőtt a rablások száma, az autókat tucatszám lopták, folyamatosan emelkedett a betöréses lopások száma, s közben kevés technikai, technológiai segítségünk volt. Magyarul, alig fejlett informatikai háttér, gyenge mobilitás, jelentős fluktuáció. Futottunk az események után. Ezzel együtt szívesen emlékszem rá vissza. Nagyszerű emberekkel dolgozhattam, támogató társadalmi környezetben.

Az ORFK-n majd a Belügyminisztériumban betöltött vezetői beosztásaiban melyik állt Önhöz a legközelebb, ahol sokoldalú képzettségét – rendőri, gazdasági és jogi – hasznosítani és kamatoztatni tudta?

– Valamennyi feladatot élveztem. Mindenütt lehetett nagyon sokat tanulni, s a pálya során olyan, egységes ismeretanyaggá vált, amit jól lehetett hasznosítani. Nagyon jó dolog volt az ORFK, a rendőrség fejlesztésében meghatározónak lenni. Ez idő alatt tudtuk a gépkocsipark átlagéletkorát jelentősen csökkenteni, ekkor valósult meg először a járművek flottakezelése, a mobiltelefónia felfuttatása, rendszerbe szervezése. A Határőrség és Rendőrség integrációját követően az egységes ellátási rend kialakítása, a folyó évi költségvetések norma alapú tervezése, a számítógépes világunk egységes hálózati operációs rendszerének a kialakítása, az objektív felelősségi rendszerben keletkezett ügyek informatikai feldolgozása, postázásának a kialakítása, az EU-s csatlakozás során megtervezett források fejlesztésekre történő felhasználása, ingatlanok megújítása és sorolhatnám tovább is. Ami ma is látszik, s az unokáimnak is megmutathatom, az a megkülönböztető jelzéssel ellátott rendőrautók új megjelenési dizájnjának a kialakítása. S talán nem elhanyagolható a szerepem szülővárosom, Dunaújváros új kapitányságának a megvalósításában. Ezen túl pedig hálás leszek a sorsomnak azért is, mert dolgozhattam a BM-ben a közfoglalkoztatás erősítésén, s a Start munka­programok rendszerében életet tudtunk vinni száz, meg száz településre. Tanulni mindenütt lehetett.

Ismét a rendőri hivatást választaná-e vagy más életpályát, ha újra kezdhetné az elmúlt négy évtizedet?

– Ezen soha nem gondolkodtam. Ma meg már nem érdemes. Azt tudom, hogy mindig, minden feladatban jól éreztem magam, mindig olyan munkatársaim voltak, akikkel öröm volt dolgozni. Ezért itt tartom szükségesnek, hogy közülük három nagyszerű embert nevesítsek is. Nélkülük a bűnügyi munka informatikai támogatása, valamint a korszerű ügyeleti rendszer nem így, vagy nem ilyen gyorsan születhetett volna meg. Így Bogár Tamás ezredest, aki ma már nem a rendészeti igazgatásban dolgozik, Szomor Sándor ezredest, aki a BM rendészeti szakirányításában dolgozik, valamint Jenei Gyula alezredes urat, aki ma már nyugdíjas.

Mindig felvállalta az új kihívásokat, újabb beosztásokat. Miként vállalja fel az új életformát, hogy nyugállományba került?

– Sok időt nem fordítottam tervezésre. Dolgozom tovább! Ennek fel sem merült az ellenkezője. Jelenleg az ORFK vezetőjének a felkérésére dolgozom egy szervezeti korszerűsítési programon a munkahét egy részében, a maradék időmet pedig a fiam erősödő vállalkozásának a támogatására szeretném fordítani.

Gazdasági főigazgató is volt

A kihívásoknak tett eleget Sipos Gyula, amikor a megyéből magasabb beosztásokba szólította el szolgálat. Az Országos Rendőr-főkapitányságon a gazdasági főigazgató helyettese (2000–2002), majd gazdasági főigazgatóként az országos rendőrfőkapitány helyettese is volt (2002–2010). Jelentős munkaköröket töltött be 2015-ig a Belügyminisztériumban főtanácsadóként és irodavezetőként. Utolsó szolgálati helyéről, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság éléről 2020. december 1-jén került nyugdíjba.