Pihenő nélkül, mindig csak előre – A pettendi Hajas Norbert tavaly is világbajnok lett

Életének története és eredményei mára példaképpé avatták, mert makacsul teszi a dolgát, és besöpör szinte minden érmet azokon az erőemelő versenyeken, amelyeken sikerül elindulnia. Tavaly csak három ilyen volt, ám a végeredmény így is elképesztő.

Tanult, mint más, sportolt, mint annyian, aztán dolgozott itthon és külföldön, élte az életét. Persze imádott motorozni. Tizennégy évvel ezelőtt, 2006 júniusában Velencén, a vasútállomás melletti úton – ahol pettendi lévén ezerszer járt már korábban –, előzött egy autót, amely oldalról meglökte, majd megállás nélkül továbbhajtott. Norbi ellökte magától a motort, de hiába, mert a géppel együtt egy villanyoszlopnak ütközött, és az oszlop teljesen összetörte. A kórházban arra ébredt, hogy nyílt törése lett a jobb lábán, szétment a bal bokája, eltörött hat bordája és a medencéje, a bal kezén a csuklója. Tíz nap mesterséges kóma következett, de talán jobban is járt, mert közben levágták a lábát. Vajon mi volt az első gondolata amikor felébredt?

– Az, hogy ugyanúgy motorozok majd azután is. És motoroztam is. Amikor felébresztettek az altatásból, azonnal tudtam, hogy nincs meg a lábam, hiányzik. De csak arra összpontosítottam, hogy mihamarabb felépüljek.

Ez aztán olyannyira sikerült neki, hogy világbajnok lett választott kihívásában, ez erőemelésben: – Pozitívan álltam mindenhez, mert tudtam, hogy fel kell állnom, és előre kell mennem. Ha leragadtam volna abban a helyzetemben, és nem dolgozom fel, ami történt velem, ki tudja, hol lennék most…? Az orvosok azt mondták, tolószékben töltöm le az egész életemet, ehhez képest most világbajnok vagyok.

És hogy mi billentette helyére a lelkét? – Azt tudom erre mondani, amit egy sorstársamnak is, aki kerekesszékbe került: ha valaki „agyban” rendbe teszi magát, akkor bármilyen helyzetből fel tud állni. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember van. Ám azért azt hozzá kell tennem, nagyon sokat segítettek a barátaim és az ismerőseim, az, hogy akik mellettem voltak, nem hagytak el. Támogattak abban, hogy elfelejtsem, ami történt, és egy idő után már tényleg nem is gondoltam rá. Az tett végleg rendbe, hogy újra tudtam mozogni. Nem otthon ültem, hanem edzettem és edzettem, ez pedig nagyon sokat számított.

Tavaly viszont jócskán megtizedelte a vírus Hajas Norbert versenyprogramját is.

– Három versenyre tudtam eljutni. Augusztus végén Lengyelországban Európa-bajnokságot rendeztek, majd néhány hétre rá volt a magyar bajnokság Kiskunfélegyházán, végül november végén megint Lengyelországban a Világ Kupa, lényegében világbajnokság. Öt éve kezdtem el az erőemelést, azóta több Európa-csúcsot állítottam be, és magyar bajnoki címeket szereztem. Idén világbajnok, abszolút kategóriában harmadik lettem, az Európa-bajnokságon pedig négy Európa-csúccsal végeztem a dobogó tetején, abszolútban első lettem, aztán győztem a hazai bajnokságon is.

Mennyi energiát emészt ez fel? – tudakoltuk.

– Rengeteget. Már márciusban elkezdtem a felkészülést, és le sem álltam a novemberi világbajnokságig. Gyakorlatilag az egész életem egy felkészülés, hiszen januárban el kell kezdenem az edzéseket, mert márciusban következik egy újabb Európa-bajnokság. Sok pihenő tehát nincs.