Minden kegyhely mögött igaz történet rejtőzik, ilyen a fiatal Mária esete is

Az adonyi telkes, Klein Ferenc homlokáról letörölte a verejtéket, amikor az utolsó sárguló csövet is feldobta a szekérre.

Az asszony mondta is:

– Úgy fest, gyalogszerrel megyünk haza, minket már nem bír ez a szekér. A gazda magához szólította két fiát és a kedves mostohaleányt, Marikát. – Lányom! Induljatok haza a szekérrel, aztán vigyázz a két ördögre! Fiúk! Nincsen az úton hazafelé játék, Mária mondja meg néktek, mit tehettek, mit nem!

Az ifjú leány felpattant a bakra, és a két fiúcska mellé ült, egyik balról, másik jobbról. Vége lett a játéknak, hiszen az őszbe öltözött nap készült vöröslő fejét álomba ringatni. Posch Marika eresztett a gyeplőn, s a lovak öreges, ritmusos baktatásba kezdtek. Klein Ferenc gyönyörködött a tűzkorongba rejtőző, púposra rakott, távolodó szekérben. Az asszonnyal még kanyarítottak a napi szalonnából, hogy frissebben kerekedhessenek fel a gyalogútra.

A szekér közben kiért a szabolcsi útra, és a köves, sárgödrös úton irányt vett haza, Adony felé. A nagy lejtőnél a súlyos szekér nyomta a lovakat, azok meg tépték fogaikkal a zablát. A rúd csak gyorsabban haladt kerekestől, s a lovak megbokrosodtak.

A leány kétségbeesetten húzta a gyeplőt, de mindhiába.

A legények sápadtan fürkészték hol a leányt, hol az alattuk robogó utat. A két ló pedig fékevesztetten rohant lefelé. Végül is Marika a gyeplőt erősen maga felé rántotta, a két jószág balra tért, s kétségbeesetten akart megállni, ettől a szekér jobb oldalára borult, a fiúk a szélfákat ölelték izzasztó erővel. A fiatal leány lezuhant, s a kocsi rakománya követte őt. Csend lett, csak a húzó ló fújtatott két utolsót.

A 16 éves Marika temetésén szinte egész Adony ott volt, siratta két kis mostoha­fivére is a nagylányt. Klein Ferenc és neje soha nem bocsátották meg maguknak, hogy hagyták a gyerekeket egyedül hazamenni. 1861. szeptember 30-án köszönt el e világtól Posch Mária, emlékére a mostoha, de szerető szülők keresztet emeltettek, és annak gondozására 20 forintos alapítványt állíttattak. 1863. április 12-én szentelte meg a halott lány emlékére állított keresztet Koller János plébános. A fák rejtekében az út mentén ma is áll a feszület, ahol Krisztus lábánál a Fájdalmas Anya siratja gyermekét.

A Hírlap megyei emlékek után kutat, legyen Ön is segítségünkre, s írja meg, ha szakrális emlékhez köthető történetet ismer!