Tejjel, süteménnyel, rajzzal, verssel várták a Mikulást Vértesbogláron

A különbség az idén annyi volt, hogy ezúttal a gyerekek nem közösen, az előre kijelölt gyülekezőhelyeken várták, hogy megérkezzen a Mikulás. Aki szeretett volna találkozni az öreggel, annak szülei a ház elé kitett mécsessel, gyertyával jelezték, ott egy kisgyermek várja. Nem csak a kicsik várták a Mikulást, akadtak olyanok is, akik 12-13 évesen is kiálltak a kerítés mellé, s ugyan nem énekeltek, de váltottak egy-két szót a Télapóval, és természetesen szívesen fogadták tőle az ajándékot is. A Petőfi utcában az 5 éves Teó alaposan felkészült a találkozásra. Nemcsak magyarul, de németül is mondott versikét, a Mikulást tejjel, süteménnyel is megkínálta. Sőt, a nagyszakállú lovaskocsijába fogott, szépen feldíszített lovakról sem feledkezett meg, akiknek répát, almát vitt. Mindig akadnak persze kisgyermekek, akik félnek a Mikulástól, szombaton Bogláron is voltak ilyenek, de a kicsik és a fiatalok többsége örömmel fogadta a vendéget, akit énekkel, vagy verssel köszöntöttek a házuk előtt.

Valószínűleg nem árulunk el nagy titkot, ha leírjuk: a Mikulás piros ruháját és süvegét az idén is a polgármester, Sztányi István öltötte magára, aki több mint 15 éve minden évben örömmel vállalja ezt a szerepet a falu gyermekei kedvéért. Szinte az összeset név szerint is ismeri. Ha azonban mégis akad olyan, akinek nem jut eszébe a neve, krampusznak öltözött segítői – köztük óvónő lánya – sietnek a segítségére. És hadd osszam meg önökkel azt is, hogy az önkormányzati csomagokon felül a polgármester minden évben saját pénzéből is vásárol apróságokat, amelyek a piros alma és a mogyoró mellett elő is kerülnek a zsákból.