Ökokörök: megoldás klímadepresszió ellen – immár Sárszentmihály településen is

– Ötödik éve vagyok itthon a gyerekekkel, s ugyan korábban is figyeltem, de nem követtem az ökotémákkal kapcsolatos trendeket. Csak érintőlegesen, a józan ész határait követve építettem be a mindennapjaimba – meséli a pedagógusként dolgozó Tóthné Balázs Kata, a Sárrét ökokör vezetője, hogyan is fogalmazódott meg benne a csoport létrehozásának ötlete. – Viszont amikor az első fiam egyéves volt, a klímaválság lett a téma a világban, világvége- hangulatot hozva. Ott voltam az egyéves gyerekkel, fiatalként, friss házasságban és arra gondoltam, komolyan, ennyi volt? Halálfélelem volt rajtam. Sokakkal beszélgettem, mert azt akartam, hogy ne csak sírni lehessen ezen a témán. Elindultam: ökokört akartam létrehozni, ahol beszélgethetünk erről.

Beszélgetés, közös főzés, kóstolás: igazi klubként működnek

Az anyukáknál van a kulcs

Kata ezután a Tudatos Vásárlók Egyesületének képzésére jutott el, ahol felkészülhetett az ökokör vezetésére. A szép ebben az egészben az, vallja, hogy minden témát érintenek, ami a mindennapi élettel kapcsolatos: a fürdőszobától kezdve a konyhán keresztül a családi kassza beosztásáig. Az ilyen ökokörökre főként anyukák érkeznek, ugyanis ők azok, akik elsősorban ezekkel a témákkal foglalkoznak otthon. – Nagy erő ez a nőknél, hiszen végeredményben mi döntjük el, milyen anyagok legyenek otthon, mit vásároljunk, milyen ételek, alapanyagok kerüljenek az asztalra, sőt még azt is, hova menjünk nyaralni vagy éppen hogyan osszuk be a családi kasszát. Azt még apukák is be szokták látni, ha logikusan, pénzt megtakarítva hoz döntéseket a partnerük. Úgy gondolom tehát, az anyukáknál van a kulcs, amit át kell adni a fiatal lányoknak is. Tanárként ezt nagyon fontosnak tartom. A közösségi oldalon is megtalálható Sárrét ökokörben alkalmanként 5-10 fő vesz részt, s meghatározott témánként haladnak. Első alkalommal mindenkinek ki kell tűzni egy konkrét célt – például hogy amikor kitolja hetente a kukát, az csak félig legyen. Vagy felére csökkenteni a háztartási költségeket, vagy hogy nem dob ki annyi ételt, mint korábban. Beszélgetnek arról is, ki hol tart ezekkel a célkitűzésekkel. Persze mindig kiderül, hogy mindenki máshol.

Csapatként

– Kapukat nyitogatunk, és tippeket, elveket osztunk meg, hogy mindenki elindulhasson úgy, ahogy neki jó. Nekem az tetszik az egészben, hogy a döntés mindenkinek a saját kezében van. Nem olyan tudást adunk, amit kötelező betartani, hanem ami közösséget teremt – fogalmaz Kata. De nem úgy kell elképzelni ezeket az ökoköröket, hogy a résztvevők hallgatják a csoportvezető előadását: mindenki mesélhet arról, amiben jó – ki a konyhában, más a divatban. Kata moderátor, segítő és mindenki hozzáteszi a maga tapasztalatát. – Nagy sikere volt annak, amikor a köretekkel foglalkoztunk és kiléphettünk a megszokott krumpli–rizs–tészta hármasból. Beszélgettünk arról, hogyan, miként lehet kölest, árpát, kuszkuszt készíteni s hogy az miért jó. Elkészítettük, meg is kóstoltuk. Volt olyan, hogy mindenki olyan kenyeret hozott, amit otthon fogyaszt. Máskor a takarítószerekről beszélgettünk. Kiderült, milyen sok mindent megveszünk, amire valójában semmi szükségünk nincs. Azt szoktam mondani, hogy a pénzünk és a választásunk szavazat. Az, hogyan építjük fel az életünket, a mi döntésünk. Felszabadító érzés, amikor el tudunk menni a polcok mellett, és csak azt vesszük meg, amire valóban szükségünk van.