A járvány a Fehérvári Diáktanács életében is sok változást hozott

Korábban is a Fehérvári Diáktanács tagja voltál?

– Igen, ez már a harmadik évem. Eddig sima tag voltam, idén pedig megpályáztam az elnöki pozíciót, amit sikeresen megkaptam.

Miért döntöttél úgy, hogy szeretnéd magad elnökként is kipróbálni?

– Elég zűrösen indult ez a tanév, ezért gondoltam, hogy még egy kicsit belebonyolítok és megpróbálkozom ezzel. Alapjáraton nem volt ez célom, viszont volt egy olyan ember az életemben, aki ösztönzött erre, miatta vagyok pozitívabb és neki köszönhető, hogy azt éreztem, neki tudok vágni ennek a kihívásnak.

Milyen célkitűzésekkel érkeztél az „elnöki székbe”?

– Már valahogy előre éreztem, hogy lesz ennél nehezebb dolgunk is, mint a tanév elején volt. Úgy éreztem, hogy a legfontosabb teendőnk az online felületek fellendítése. Most Pixával elkezdtünk együttműködni, megbeszéléseket tartunk arról, hogyan lehetne a közösségi oldalainkat fejleszteni és hogyan lehetne hatékonyan elhelyezkedni az online közösségben.

Milyen projektekbe vágtatok bele az elmúlt bő egy hónapban, amióta elnök vagy?

– Volt egy maszkos-rajzolós pályázatunk, amit most a járványhelyzet miatt be kellett fagyasztani. Ezt alapvetően általános iskolásoknak hirdettük, de végül érkeztek középiskolás pályázatok is. Emellett a Szép programot is igyekszünk terjeszteni az iskolák és a diákok felé. Itt hátrányos helyzetű, fogyatékossággal élő személyeket ismerhetnek meg a diákok. Idén ez a program is az online térbe költözött.

Mennyire befolyásolja a diák­tanács életét az, hogy most mellőznötök kell a személyes találkozásokat?

– Nagy hatással van a mindennapjainkra. Korábban megszokottak voltak a heti, kétheti találkozások, ilyenkor ­15-20-an jöttünk össze. A korlátozások miatt ez teljesen megszűnt, online még nehezebb a kommunikáció, mert sokszor hat-hét órát ülünk naponta a gép előtt, így az online tanítás után mindenki nehezebben veszi rá magát, hogy még egy órát a diáktanács dolgaival is foglalkozzon. Emellett teljesen új tervekkel kell előállnunk, mert minden projektünket a „való életre” dolgoztuk ki, nem pedig kizárólagosan az online felületekre. Így a legnagyobb kihívás most az újratervezés és a kommunikáció kifejlesztése magunk között és az iskolák között is.

A jövőre vonatkozóan milyen tervei­tek vannak, akár az online térre nézve?

– Most az első célunk az Instagram-oldalunk beindítása, ahol a hétköznapi diáktanácsos dolgainkat meg tudjuk osztani a többi diákkal, az iskolákkal. Ezenkívül a videómegosztó portálon is szeretnénk aktívan jelen lenni. Utóbbi még csak a gondolat szintjén van, egy podcastcsatornát szeretnénk elindítani. Itt minden adásra készülnénk egy témával, néha meghívnánk különféle vendéket, akikkel beszélgetnénk az éppen aktuális kérdéskörről. Nem csak iskolai témák ke­rülnének elő, hanem bármi olyan, ami a mostani fiatalokat érdekli.

Tekintsünk optimistán a jövő felé: a pandémia utáni időszakra van olyan program, esemény, amit mindenképpen szeretnétek bepótolni?

– Személy szerint én szívesen bepótolnám a diákbálunkat, mert ez egy nagyon jó program és évente több száz diákot megmozgat. Emellett szívesen frissíteném a repertoárt, de ehhez lehet, hogy a következő évben is indulnom kell az elnökségi pozícióért.