Zöld utat kapott az Ifjúsági Szálló: a tulajdonos felújíthatja – ha akarja

A sokak számára kultikus helyszín jövőjéről igyekeztünk többet megtudni, ám ehhez érdemes visszamenni az időben, hogy megismerjük a múltját is. Erre pedig annak egykori vezetőjét, Kupi Lászlót kerestük meg, aki szívesen mesélt az Ifi Szálló mozgalmas életéről.

Tóparti partizóna

– Velencén az 1970-es évek második felétől indult egy beruházás, ennek keretében épült egy ifjúsági tábor, melynek az állam mellett az egyik finanszírozója egy utazási iroda volt. Volt itt több száz férőhelyes bungalótábor és faházrendszer, melyhez a későbbiekben megépült az Ifi Étterem a tóparton, 3200 adagos konyhával. Ennek átadására 1982-ben került sor – emlékezik vissza az előzményekre Kupi László helytörténész, aki az itt kialakított utazási irodának volt a vezetője 1989-ig. Az épület emeletén zajlott a tábori étkeztetés, alul pedig a presszó, ahová meghívta később Arató András lemezlovast is diszkózni. A köznyelvben később csak Arató-diszkóként elhíresült helyre ezrek érkeztek minden évben a nyolcvanas évek közepétől. Majd pedig az épület másik oldalán megépült a szálló épülete, amit 1983-ban adtak át. Ám akkor még a 3 ezer férőhelyes strand mellett ez, mint öltöző és szórakoztató-központ üzemelt. – Emlékszem, nagy csinnadrattával, tűzijátékkal adták át – meséli László.

A V alakú épület közepében nagy szabadtéri színpadot hoztak létre, ahová Kupi-koncerteket szervezett – járt itt az Edda és a Beatrice is. Sőt, mint meséli, kevesen tudják, hogy a legelső EFOTT is itt volt, 1987-ben. Hatalmas élet zajlott itt ebben az időben, diszkók versengtek egymással a szórakozni vágyó fiatalokért. Volt idő, hogy a Csillagfény és az Arató egymás mellett, párhuzamosan működött.

A változás évei

Szállóvá az épület azonban csak később alakult: – Mivel nem volt szükség annyi öltözőre, az épületben a kabinos öltözőket megszüntettem, melyeket átalakítottunk szobákká, először 200 férőhellyel. Az épületet rendszerváltáskor átvette a tanács, s mikor megszűnt az utazási iroda is, az állami ifjúsági bizottság kezelésébe került. Majd pedig értékesítették Velence községének, jelképes összegért. Az üzemeltetést egy ideig végezték is, közben pedig kiépültek a büfék körülötte, vállalkozók üzemeltetésében. Majd eladta Velence az Ifi Szállót, 1994-95 körül, így magánkézbe került – fűzi kronológiai sorrendbe a történéseket Kupi László. A többi pedig már majdnem a jelen.

Két éve még szálláshelyként működött az Ifjúsági Szálló, tavaly azonban befejeződött ez a tevékenység. Egy éve áll kihasználatlanul az Ifjúsági Szálló, azaz a „fehér ház”, amely a Velencei-tó fénykorának központja volt a nyolcvanas években. Az üresen álló épületnek jelenleg kínai tulajdonosa van, aki áruházat üzemeltet a környéken.

Még pénz kellene

Tervekről már egy 2017-es cikkünkben is írtunk, akkor az új kézbe került épületben négycsillagos szállodát tervezett a tulajdonos, mégpedig emeletráépítéssel. Hogy a tervek azóta hogyan változtak, nem tudni, de az biztos, hogy a kínai tulajdonos kérelmet nyújtott be az önkormányzathoz azért, hogy a területen érvényes változtatási tilalmat feloldják, tekintve, hogy a szigorú szabályozások szerint még felújításba sem kezdhet a hatályos rendelkezések miatt.

Merthogy – érdemes emlékezni – a városvezetés mindennemű változtatást a tóparttól meghatározott távolságban betiltott egy rendelettel. Ezzel befagytak az Ifi Szálló szomszédságában álló Velence Korzó emeletráépítési tervei és a nagy svunggal tavaly ősszel megindult uszodaprojekt is.

A kínai tulajdonos a járványhelyzet idején is gondolt Velencére: hírül is adták, hogy szájmaszkokat adományozott a városnak a nagy szükség közepette.

Most pedig a képviselő-testület – miután a kérelmet megtárgyalta a Pénzügyi és Városfejlesztési Bizottság, valamint az Ügyrendi Bizottság, továbbá javaslatot tett a városi főépítész is –, az Ifi Szálló területén feloldotta a változtatási tilalmat. Ez áll a szeptemberi testületi ülés jegyzőkönyvében.

A fejlesztések tehát elméletben megkezdhetők – a Hírlap meg is kereste kérdéseivel a kínai tulajdonost, aki egyelőre csak annyit tudott mondani: igen, tervek azok vannak, de még pénz kellene hozzá. Hogy mi lesz, még kérdéses.