Reagálva a vállalati igényekre, új képzési formát indítanak a fehérvári campuson

Milyen célokkal és elképzelésekkel érkezett?

– Már a második héten találkoztam a székesfehérvári campus vezetőivel. Már akkor megbeszéltem velük, hogy mielőbb szeretnék látogatást tenni az intézményben, hiszen számomra rendkívül érdekes és izgalmas kombináció az, amikor egy nagy múltú fővárosi egyetemnek jelentős vidéki városban is van egy „lába”. Szerettem volna megérteni, ami értékes és innovatív ebben.

Jelentős fejlesztéseken van túl az intézmény…

– Igen, maga a környezet is rendkívüli. Határozottan hiszek a közepes városok és az egyetemek szimbiózisában, és különösen érdekelt és vonzott, miként működik ez a főváros vonzáskörzetében. Örömteli visszajelzés, hogy a fehérvári campus hallgatóinak közel a fele Budapestről, a budapesti régióból érkezik. Ez pedig azt jelenti, hogy ez működő modell. Meg akartam érteni, miért.

És miért? Most már tudja?

– Abszolút értem. Ez egy 21. századi campus, történelmi architektúrában. Izgalmas, esztétikus és szép épületekben, miközben 21. századi a technológia és a technika, miközben maga Székesfehérvár is vonzó város, miközben nincs nagyon messze az ország központjától. Ez az egyik, ami a diákokat ide vonzza.

Mi a másik?

– Nyilvánvalóan a képzések színvonala. Amelyek között a fehérvári campuson a duális képzések kiemelt fontossággal bírnak.

És azokon belül is lesz most egy újdonság, ahogyan tudom…

– Valóban, de érdemes ezt a Corvinus megújulási folyamatának a részeként látni. Az első modellváltó egyetem voltunk Magyarországon, amely sajátos formában működik a felsőoktatási térben. A megújulási program kiemelt része az is, miként tud az egyetem minél jobban megfelelni a piaci elvárásoknak. Miként lehet a vállalatoknál dolgozó szakembereket beépíteni a képzésbe, illetve hogyan lehet a vállalatok igényeinek megfelelő képzést biztosítani. A Corvinuson a megoldás érdekében a vállalati kapcsolattartással külön szervezeti egység foglalkozik. E törekvésünkhöz kapcsolódóan az Óbudai Egyetemmel közösen rövidesen beindul majd egy iparvállalati és műszaki szakközgazdász szakirányú továbbképzés.

Mi a lényege ennek?

– Ezt is a piaci igény „találta ki”. A Székesfehérvár környékén lévő nagyvállalatoknál fogalmazódott meg, hogy saját szakembereiket képeznék tovább, s erre hajlandóak áldozni is. Erre a piaci igényre nekünk felsőoktatási választ kellett adni. A leendő hallgatók tandíját a vállalatok finanszírozzák majd.

Mikortól?

– A jövő év elejétől kezdődik ez a képzési program, amely illeszkedik a munkavégzéshez, azaz olyan tanrendet alakítunk ki, amely lehetővé teszi, hogy munka mellett tanuljanak a hallgatók. Ezért tart egy kissé tovább, két évre tervezzük a képzési időt.

Beszéljünk másról! A fehérvári campuson mindig is cél volt, hogy az intézmény részt vegyen a város mindennapjaiban. Ezzel kapcsolatban van ötlete? Találkozott már a város vezetőivel?

– Éppen a polgármester úrtól jövök… Egyetemünknek a harmadik missziója a kutatás és az oktatás mellett a társadalmi felelősségvállalás, a közösségben való jelenlét. Polgármester úr is megfogalmazta azt az igényét, hogy szeretné, ha a szellemi és a kulturális életben komoly szerepet vállalna az egyetem. Nyitott kapukat dönget. Nyilvánvaló, hogy ez programokon keresztül történhet meg, de a járvány miatt az ilyen programok kivitelezhetősége most korlátozott. Ám mindenképpen be kívánjuk kapcsolni az egyetemet a harmadik missziós tevékenységbe.

Mondjon egy példát!

– Jelenleg zajlik az egyetem parkjának az építése. Mi kifejezetten azt kértük a kivitelezőtől, olyan módon alakítsa ki a parkot, hogy kültéri rendezvényeket tudjunk szervezni, olyanokat, amelyek nyitottak a városi közösségek felé.

A járványhelyzet okozta kihívásokkal miként birkóznak meg?

– Eleget teszünk minden biztonsági előírásnak, ugyanakkor nem szeretnénk bezárkózni. Az intézmény filozófiájának egyik legfontosabb pontja, hogy találkozási hely legyünk. Ha teljesen bezárkóznánk, ennek semmilyen lehetőségét nem biztosítanánk. Kénytelenek vagyunk kompromisszumokat kötni. A nagy létszámú előadásokat áttettük a virtuális térbe, a negyven fő alatti szemináriumokat, elő­adásokat igyekszünk az így felszabadult nagyobb termekben megtartani, ahol megfelelő a távolságtartás. Nagyon sok mindent tanít nekünk ez a helyzet. Vannak előnyei is.

Mire gondol?

– A felsőoktatás már egy évtizede foglalkozik a digitalizációval, de igazából nem történt meg az áttörés. Egészen mostanáig. A kényszer hatására megváltozott a hozzáállás, és úgy látom, egyre kevésbé félünk az új technológiai megoldásoktól. Nem hiszek abban, hogy az egyetemek virtuálisakká válnak, campusokra mindig szükség lesz, de egyfajta hibrid modell igenis működőképes lehet. A járvány okozta körülmények miatt kezdtük el bátrabban használni a rendelkezésre álló technológiát, a jelenlét virtuális elemekkel való kombinálását. Megtartva az egyetem hagyományos értékeit, de haladva a korral.