Seregélyesi diákok egymillió lépése a Dél-Dunántúlon keresztül

Szép lassan végigértek a „Kéken”, teljesítették a nagy vándorlást a Nagy-Milictől az Írott-kőig. A másfélmillió lépést aztán újabb egymillió követte, az utolsó szakaszt pedig minap teljesítették a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán.

– Sokan gondolhatnák, hogy mi ez a Mátrát, Bükköt, Zemplént, Börzsönyt és még egy sor hegységet átszelő Országos Kéktúra több mint 1100 kilométeréhez képest, melyen több mint 31 ezer méteres szintkülönbséget kell legyőznie a bakancsos vándornak. A Dél-Dunántúlon ez csak alig több mint 540 kilométeres táv, és a szintkülönbség is jóval kevesebb. Igen, ez így van. De a fanyalgóknak ajánljuk, járják végig, s megtapasztalhatják a zalai, somogyi dombok és a Mecsek izzasztó szakaszait – emlékeztetett a túrát vezető Sajtos József, a Seregélyesi Baptista Általános Iskola igazgatója.

Csapatuk öt nyár alatt teljesítette e távot. Igaz, egy kicsit kibővítve, bejárva, megismerve az útvonal közelében lévő természeti szépségeket, erdőket, falvakat.

– Nagy kaland volt, és megérte! Táboraink alatt 120–140 kilométert gyalogoltunk, iskolákban, polgármesteri hivatalokban, templomokban, sátorokban, pajtákban aludtunk, melegítős konzerven éltünk, sokszor bográcsoztunk is, izzadva, porosan, sokszor sárosan gyalogoltunk, de mindig jó kedvünk volt – folytatta a túrázás iránt megszállott pedagógus. – Rengeteg érdekes, értékes dolgot láttunk, hallottunk, tapasztaltunk. Sok-sok jó emberrel találkoztunk, rengeteg segítséget kaptunk, ismerőstől, ismeretlentől. Állandóan játszottunk, beszélgettünk, figyeltünk egymásra, segítettük egymást. Telefont, internetet elfeledve újra egyszerű, természetes emberként éltünk, gondolkodtunk és cselekedtünk.

Az útvonal, a túraszakaszok változtak, néha a csapat összetétele is, de az mindig változatlan maradt, hogy büszkék voltak „kéktúrás” mivoltukra. Kimondva, kimondatlanul, de ez rangot, büszkeséget, tartást jelentett, s jelent számukra ma is. Az élmények, az együtt megélt kalandok, a teljesítmény összekovácsolta a csapatot.

– Mi az, ami a Kéktúrákból megmaradt? Az összetartó csapat, az emberek, a természet tisztelete, a természetjárás szeretete, a túrázó családok sokasága, valamint az „Indulj el egy úton” kéktúrás vetélkedő, melyen talán nem véletlenül a seregélyesi csapatok a legeredményesebbek. Mert végig jártuk, megéltük az Országos Kékkör két szakaszát.