Kik voltunk mi? Rabló zsoldosok? – Forr a vita az átdolgozott történelemtankönyvek tartalmáról

Kis magyar mitológia címmel írt a könyvről bírálatot Berend Nóra történész, a cambridge-i egyetem professzora. Írása a Történelemtanárok Egyletének honlapján jelent meg.

– Történészként szeretném megosztani gondolataimat arról, hogy miért rossz ez a tankönyv – írja. – Módszeresen nem oktatni, hanem ideoló­giai­lag formálni kíván egy olyan irányba, ami ellentétes a demokráciával és az egészséges szellemi fejlődéssel egy­aránt – teszi hozzá.

Ezen kezdő állításai után – a tankönyv ókori Rómát bemutató részéről szólva – Berend kifejti azon nézetét, miszerint az új tankönyv az egyeduralmat dicsőíti a demokráciával szemben. – Tendenciózusan az egyeduralom úgy kerül bemutatásra, mint a demokráciánál jobb politikai berendezkedés. A könyv ezt így nem mondja ki, de erőteljesen ezt sugallja – folytatódik a bírálat, követik egymást a mondatok.

– A vallások bemutatása szintén torzít, egyoldalúan a kereszténység igazát, valóságosságát hangsúlyozza a könyv – írja még mindig Berend Nóra.

A bírálat további részének – meglátásunk szerint – egyik leglényegesebb állítása, hogy az új tankönyv fölnagyítja a magyarság szerepét a környező világ dolgainak alakulásában.

– A tankönyv a magyaroknak és a magyarok kitalált őseinek sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít a valóságnál, illetve mindenféle kitalált érdemekért dicséri őket – írja. – A korabeli nyugati évkönyvek teljesen világossá teszik, hogy „őseink” rabló zsoldosok voltak, akik „jó pénzért” [...] bárkihez elszegődtek és bármi célért, bárki ellen harcoltak, amikor pedig nem adódott szövetséges, akkor rablótámadásokat vezettek – fogalmaz.

Gróf Péter és Szabados György, az új tankönyv tananyag-fejlesztői, valamint Pappné Gellényi Judit az Oktatási Hivatal honlapján adott választ Berend Nóra cikkére. Szerintük Berend azon okfejtése, amely a tankönyvet egyeduralom-barátnak állítja be, arra irányul, hogy a tankönyvírók munkáját politikai-ideológiai sugalmazással hiteltelenítse.

Berend kereszténységgel kapcsolatos megjegyzéseire a válaszcikk szerzői idézik hazánk alaptörvényének egy szakaszát: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.” Majd idézik a NAT egy bekezdését: „A történelemtanulás során a tanuló megismerkedik a magyar és a világtörténelem legfontosabbnak tartott eseményeivel, jelenségeivel, folyamataival és szereplőivel. Ez jelentős mértékben elősegíti, hogy a ta­nuló megismerje és elsajátítsa azt a kulturális kódrendszert, amely lehetővé teszi számára identitása, valamint a magyar nemzet és a keresztény normarendszeren alapuló európai civilizáció iránti elkötelezettsége kialakítását és megerősítését.” Mint írják, ezek alapján élvez elsőbbséget a tankönyvben a kereszténység.

A válaszcikk szerzői szerint nem túlozza el a tankönyv a Magyar Királyság történelmi szerepét. – Meggyőződésünk szerint nem eltúlozza, hanem ellenkezőleg: helyreállítja! A Magyar Királyság időről időre nagyhatalmi politikaformáló szerepet játszott a középkorban – fogalmaznak.

A magyarok 10. századi hadjáratairól is egészen másképp szólnak: – Éppen a rabló­hadjárat-minősítés mondható szakszerűtlennek, hiszen minden korabeli háború kísérőjelensége volt a zsákmányszerzés. […] Hogyha a magyar támadások rablási célzattal indultak volna, akkor […] sújtották volna az északkelet, kelet felé vezető gazdag karavánutakat; márpedig abba az irányba a magyarok nem hadakoztak, hanem kereskedtek. A korszakról a tankönyvben szereplő kép alapos történeti és régészeti szakmunkákra épül. Csak éppen az eddigi katasztrófaszemlélet helyébe reális, egészséges megközelítésmód lépett – írják.