Dolgos ötven esztendő! – Elismerést kapott a sárbogárdi Nagy Dezső kertész

Hogy, hogy nem, a krónikás egyik évben éhesen futott be a sárszentmiklósi településrész papföldi (egykor egyházi birtokok húzódtak a területen) gyermeknapjára. Nem maradt valami délről? – firtattam a sátrak árnyékában. Szerencséd van! – válaszolta régi ismerősöm, Nagy Dezső, s már hozta is a hét nyelven beszélő lecsókolbászos paprikás krumplit. Emberünk jó barátjával, Tar Jánossal vagy 300 adagot készített akkor a sokaságnak.

Nagy Dezső szakmai tudását kecskeméti és budakalászi kertészeti iskolákban alapozta meg; egy rövid ideig bányász is volt, de igazi valóját kertészként találta meg. Kertészeti ágazatvezetőként a sáregresi (cecei) termelőszövetkezetben 60 asszony és 20 férfi tartozott a keze alá. Kereskedői vénája is megmutatkozott, nemcsak a termelést, de az értékesítést is irányította. A konzervgyáraknak termesztettek mintegy 200 hektáron zöldségféléket.

Az önálló kistermelői létbe 1980-ban vágott bele feleségével közösen, aki előtte pénzügyi előadóként dolgozott a téeszben. Gazdálkodtak és vetőmagboltot nyitottak házuk alagsorában, ahova az egész járásból érkeztek vevőik. Máig büszke arra, hogy számos növényfajta környékbeli meghonosítása az ő nevéhez fűződik. Paprikából például a Sobor nevű fajta, az óriás fehér padlizsán, a kanadai csíkos dinnye vagy számos paradicsomfajta – hogy a fűszerpaprikáról ne is beszéljünk – termesztését kezdte meg fólia­sátraiban.

Újfajta technológiákat vezetett be, a csepegtetős öntözéstől kezdve a káposztasavanyítás módszerein át a palántanevelésig lehetne sorolni újításait. Kertészete 1990-ig országos bemutatóknak szolgált otthonként, olykor 600-700-an is megfordultak a portáján. Szívesen tanított másokat, segített sokaknak. Több kertészeti diplomamunka elkészítésénél bábáskodott, mint ahogy a rendszerváltást követően szaktudásával istápolta számos település kertészeti programjának elindítását, működtetését. Fejérben Sárbogárd mellett Alapon, Alsószentivánon, Csőszön, Kálozon, Mezőszilason, Nagylókon, Sáregresen, Sárkeresztúron és Sárszentágotán, Tolna megyében Kisszékelyen és Udvariban. Mezőszilason és Sárkeresztúron ma is felügyeli a kertészeti programot.

Nagy Dezső kiváló szakács, rendszeres résztvevője a környék gasztronómiai eseményeinek, főzőversenyeinek, vagy akár főzőmestere több falunapnak. Fekete Lászlóval és Tar Jánossal ők alkotják a sárbogárd–rétimajori kolbásztöltő fesztiválok híres Fröccsöntők (mármint fröccsöt öntők) alakulatát. Egyik évben már ódát is költöttek a páratlan párosokhoz: „A kolbász olyan furulya, mitől a gyomorban szól a muzsika!” – imigyen szól egyik strófájuk. Nagy Dezső hosszú unszolásomra egyszer a jó kolbász titkát is elárulta: A szívünket és a lelkünket tesszük bele!

Most legutóbb, a lajoskomáromi pincefesztiválon, a Steidl Pincénél csirkezúzával és gombával megbolondított pulykaherepörkölttel, valamint őzpörkölttel rukkoltak elő. Kedvenc ételét firtatom, de csak forgatja a szavakat: „Szeretek én mindent, főként a feleségem főztjét – otthon ugyanis ő a főszakács!” Végül aztán kiböki: egy jó, sűrű paradicsomszószos töltött paprikával bármikor le lehet venni a lábáról. Persze ha az alapanyagok a saját kertészetéből valók!

Miklósi emberünk 78 esztendős, idestova 50 éve kertészkedik: a kisujjában van a szakma alfája és ómegája. Ismerik, szeretik a „déli végeken”. Életében és munkájában mindig azt az elvet követte, hogy aminek nekiállunk, azt fejezzük is be tisztességgel, becsülettel.

– Azért már kicsit visszafogottabban űzöd az ipart? – szegezem neki.

– Ahogy te azt elgondolod! – nevet nagyot. Manapság 3600 négyzetméteren kertészkednek házuk körül. Vár rájuk a fűszerpaprika szedése, 15-20 mázsára számít. Az utóérlelést a szárítás és a daralás követi.

– Pénteken Móron piacozok! – búcsúzik végül Nagy Dezső.