Cselekedjük a legjobbakat! – Díszpolgári címet kapott a lepsényi Övegesné Szalai Katalin

A győri tanítóképző elvégzése után 1978-ban kezdett tanítani első és egyetlen munkahelyén, a lepsényi általános iskolában. Mindig fontos volt számára, hogy a gyerekek képességeihez alkalmazkodva foglalkozzon velük. Szívesen vett részt a diákok tanórán kívüli programjának szervezésében, lebonyolításában, műsorai rendszeresen színesítették a községi és az iskolai ünnepélyeket, megemlékezéseket.

– Jól emlékszem ma is, pedagógus szüleim a következő tanácsokkal indítottak utamra: szeresd a gyerekeket, az elesetteket karold fel, mert nagyobb szükségük lehet rád, mint gondolnád – idézi fel az egykori intelmeket Övegesné Szalai Katalin. – Tiszteld a szülőket, mert legnagyobb kincsüket bízzák rád, a gyermeküket. Úgy élj, hogy mindig emelt fővel mehess végig az utcán.

Az éneklés, a zene szeretete és ezek továbbadása egész életét végigkíséri. Szervezett iskolai énekkart, és kivette a részét a településen szerveződött női énekkar munkájából is. Tizenhárom éve a nyugdíjaskórus vezetője, a helyi Cirbolya citerazenekar alapítója.

Elhivatott szakmai és közösségi munkáját elismerve 2018-ban a Fejér Megyei Közgyűlés Vörösmarty Mihály-díjat adományozott számára az Esthajnal Nyugdíjasklub énekkarának és a Cirbolya citerazenekarnak a helyi kulturális hagyományokért vállalt értékőrző munkája, közösségi szervező tevékenysége elismeréseként.

A közösségi élet mellett a közéletben is aktív szerepet vállalt a nagyközségi önkormányzat képviselő-testületének tagjaként, és tizenkét éven keresztül alpolgármestereként.

Áldozatos munkájával, a közösségért érzett elhivatottságával mindig a település és lakói érdekeit szolgálta. A közösség mindig számíthatott és a mai napig számíthat rá közéleti emberként és magánemberként egyaránt. Sokat tanulhattak és tanulhatnak tőle, példát mutat emberségből, közösség- és családszeretetből, akaraterőből és a munka szeretetéből.

– Nagy örömmel töltött el, amikor értesültem róla, hogy a képviselő-testület ebben az évben nekem adományozza a dísz­polgári címet – folytatja Szalai Katalin. – Tizenhét éve részese voltam a cím megalkotásának, jól tudom, mekkora megtiszteltetés elnyerni, és azzal is tisztában vagyok, milyen nagyszerű emberekkel kerültem egy társaságba.

– A lepsényi iskolában 40 évig tanítottam, soha nem volt másik munkahelyem. Tíz alkalommal voltam első osztályos tanító, s vittem tovább az alsó évfolyamon a gyerekeket. Örülök, hogy megélhettem a tanítás csodáját, a mostani a harmadik tanév, amit már nyugdíjasként élek meg.

A nyugdíjaskórust nyugdíjasként is tovább vezeti, most éppen a szeptember 29-ei megemlékezésre készülnek, ami a falu Nemzetőr emlékművénél lesz. Következő fellépésükön, novemberben az első világháborús hősökre emlékeznek, majd az adventi alkalmakon szerepelnek a művelődési házban. A citerazenekar próbáit nehéz összeegyeztetni, a gyerekek felnőttek, s nagy örömükre középiskolába, egyetemre járnak. Reményteli azonban, hogy van, aki hazakészül az egyetem elvégzése után.

Életében és hivatásában a másokra való odafigyelés, a segítés, a biztatás vezette. Büszke a gyermekeire, akik a legnehezebb időkben is támogatták, mellette álltak. Nem éltek vissza azzal, ha sokat dolgozott, és nem tudott otthon lenni velük eleget. Valahogyan megérezték, hogy a munka a legjobb gyógyszer a lelki nehézségekre. Úgy mondja: ha van mögöttünk egy biztos, kiegyensúlyozott háttér, sok mindenre képesek vagyunk.

Soha nem fogalmazta meg pontosan magában, hogy mit miért tesz, de a kitüntetési ünnepségen a férjétől kapott ajándékon egy olyan Steve Biddulph-idézet áll, amiről úgy hiszi, tökéletes mondat az életéről: „A hivatás az, ahol a szenvedélyeink találkoznak a világ szükségleteivel.”

És a hivatásról egy másik formában… Kisdiák korában ismerte meg Beethoven örök érvényű szavait, s ahogy múltak az évek, rájött arra, hogy tulajdonképpen minden benne van, ami lényeges. A díszpolgári cím azt is jelzi számára, hogy talán valamennyire sikerült megvalósítania. „Az ember hivatása az, hogy szeresse a szépet, kövesse a jót, és cselekedje a legjobbakat.”

– Műsorokon, programokon töröm most is a fejem, olvasok, és igyekszem a család kívánságainak megfelelni, unokákra vigyázni, felnőtt gyermekeimet így segíteni – teszi hozzá Övegesné Szalai Katalin.