Tesznek a falujukért – A Kovács házaspár ott segít, ahol csak tud

Kovács Róbert és felesége, Kovácsné Nagy Nikoletta Rác­keresztúron nőtt fel. Ezer szállal kötődnek a településhez, ide jártak iskolába, itt vásároltak házat, s itt alapítottak családot. Három gyermekük született, Lili, Zoé és Zalán. A legidősebb, Lili szeptemberben kezdi az első osztályt a helyi iskolában, a középső négy-, a legkisebb kétéves. A marketingmenedzser végzettségű Nikoletta otthon van a gyerekekkel gyesen, Robert a hét öt napján dolgozik, de a hétvégéket a családjával tölti, erről nem mondana le semmiért.

A kedves, mosolygós fiatalok úgy vélik, fontos, hogy lehetőségeikhez képest részt vegyenek a település életében, segítsék a közösséget az előrehaladásban. Éppen ezért gondoltak egy merészet, osztottak, szoroztak, s elhatározták, hogy önerőből kifestik az óvoda két csoportszobáját. A Napsugár csoportnak napsárga, a Micimackónak fátyolka színű festéket választottak az óvónők, a mennyezet maradt fehér, majd miután Nikoletta és Robert beszerezte a szükséges anyagokat, megvásárolta a festéket, barátaikkal együtt nekiálltak a nem kis munkának. Novozánszki-Krausz Ágnes és férje, Novozánszki Ferenc, valamint Borbélyné Pintér Katalin segített nekik, és azok a fiatalok, akik az önkormányzattól egy pályázatnak köszönhetően ösztöndíjat kapnak.

A két csoportszobán kívül maradt még festék másik két csoport előterének és mosdórészének felújítására is. Eltüntették a méretes repedést, amely az évek során az egyik falrészen keletkezett, megjavították a csapok szifonját, kicserélték a már elkopott tömítéseket, lefestették az asztalokat, majd a festés után alaposan kitakarítottak. Ősszel tiszta, jó illatú és barátságos környezet várja a kicsiket.

A házaspár derűsen szemléli a világot, s ahol tudnak, szívesen segítenek. Terveiknek se szeri, se száma, szívesen bekapcsolódnak akár a könyvtári rendezvények, akár gyerekprogramok szervezésébe, de ha szükséges, a közterületek fűnyírásában is segítenének. Jót tenni jó, vallják mindketten, s az elvégzett munka örömét sem veheti el tőlük senki. – Ha mindenki tenne valamicskét a faluért, már haladnánk előre, ha csak apránként is – vélekedik a férj.

A feleség lelkesen egészíti ki: – A tavalyi óvodai családi napra például tojásokat, hűtőmágneseket készítettünk Kucsera Mónival, ezzel is az óvodát támogatva. – Még ha akadnak is sajnos rosszindulatú emberek, a többség örül annak, ha valaki önzetlenül energiát és időt áldoz a közösségre, s elismeri a nem mindennapi teljesítményt. – Néha nehéz megtenni az első lépést – mondja Nikoletta –, de aztán már könnyebb minden. Nem foglalkozom azzal, ki mit szól majd, örömmel segítek, mert ezt érzem jónak. Büszke vagyok rá, hogy sikerült elvégezni, amit vállaltunk. Örül a lelkem, hogy tettünk a faluért valamit.