Nyolcadik alkalommal is tudtak újat alkotni az amatőr művésztáborban

Hogy kell elképzelni ezt a tábort, kik vannak itt, hogyan, mivel telik itt az idő?

– A szervezők már jóval korábban érkeznek, hogy megteremtsék az alapokat. Sok munka ez mindig, de mégsem fárasztó senkinek. Már a sátor­állítás pillanatai sok vidámságot hoztak a tábornyitás előtt. Móka és kacagás, a viszontlátás öröme boldoggá tette nemcsak az első pillanatokat, de végigkísérte az ott töltött egész hétvégét. Többen érkeztek hamarább, hogy kivegyék részüket a munkában, előkészületekben.

Napközis rendszerű volt, vagy végig együtt volt a csapat?

– A nagyvelegi polgármesteri hivatal melletti teret foglaltuk el, valamint a hivatal közösségi területeit, immár nyolcadik alkalommal. Volt, aki ott aludt, igénybe véve a tornatermet, és voltak, akik sátrat állítottak a szabad ég alatt. Mások bejártak naponta, és akadtak olyanok is, akik egyéb elfoglaltságuk miatt csak egy vagy két napig élvezhették a táborélet sokszínűségét.

Miért éppen Nagyvelegen van a tábor?

– Sok éve ápoljuk ezt a kapcsolatot Nagyveleggel, ami nem merül ki abban, hogy az önkormányzat biztosítja nekünk a helyet. Évek óta rendszeresen készülünk ünnepi műsorokkal a nagyvelegi lakosoknak a nemzeti ünnepeken, a falunapon vagy éppen az adventi időszakban. Emellett az esketőterem állandó kiállítóhelye tagjaink alkotásainak, és ezúton is köszönjük a volt polgármester asszonynak a sok-sok éves együttműködést. De köszönjük a jelenlegi polgármester úrnak is e hagyomány folytatásának lehetőségét.

Rávetítette árnyékát a táborra a koronavírus?

– A jelenlegi helyzet miatt a higiénés szabályok és rendelkezések körültekintőbb betartásával szerveztük a tábort. Több előkészülettel és kisebb létszámmal számoltunk, de ezektől függetlenül, minden nehézség ellenére, sikerült ismét a jó hangulatú, alkotással, zenével, játékkal, beszélgetéssel színesített idő eltöltése.

Hogy sikerültek a kreatív névvel illetett programok?

– Volt Tolltangó és Ecsetkeringő – csodás alkotások születtek, festmények, fafaragások, míg a Verskotyvasztóban versek és rímek. A végére még egy új táborzáró megzenésített vers is előkerült a tarsolyból, mely közös éneklésre ösztönzött mindenkit. A Hangicsálda, avagy a zene és karaoke nemcsak este, de napközben is jó mókának bizonyult. Anyagszamba „órán” makramé fonallevelek készültek, Élő-adásban egyik költőtársunk mutatta be legújabb humoros stílusban élet­igenlő kötetét, másik versírónk a karanténidő alatti pályázatra beküldött nyertes versét hozta el, míg megint más vidám gyermekversekkel lepett meg minket. A Fotópillantgató kiállításnak is részesei lehettünk a balett világába kalauzolva a nézelődőt.

Mindenki művész, vagy voltak külsősök is? Mekkora volt a siker?

– Volt, aki alkotni tért be hozzánk, volt, aki nézelődni, tanulni, beszélgetni, énekelni, játszani vagy csak jól érezni magát. Azt hiszem, az összetartó erő a művészet iránti érdeklődésen felül a szeretet. Ez az, ami egységgé kovácsolja a csapatot. Ami miatt többen csatlakoztak most is hozzánk. Vallom, hogy minden megnyilatkozásunk a személyiség titkos jegyeivel van átszőve. Az alkotásaink is. Talán valósabbak a mindennapoknál. Csak sokak számára nem, vagy csak nehezen „olvashatóak”, pedig aki alkot, átélheti a folyamat szen­vedélyét, felfedezését, ered­ményét, örömét. Ihlet, harmónia, a viszontlátás öröme, nagy beszélgetések, az új megismerése, tapasztalatok átadása, a tisztelet és szeretet, tehát gyakran szavakkal ki sem fejezhető érzések. Ezek mind ott voltak velünk, és hálás vagyok mindenkinek, aki jobbá, szebbé tette a Művésztábort.