Mindennapi történések a Velencei-tó partján: eltűnt gyerekek, rosszullétek, vízi balesetek

Lágyan ringatózik a víz a harmincfokos augusztusban. A Velencei-tó egyik szabadstrandján vagyunk, ahol ezrek fordulnak meg naponta egy átlagos nyári napon. Sokszor zsebkendőnyi terület, annyi sincs szabadon, tobzódik a nyár. Az életmentők pedig, „mint a csík”, úgy figyelik a vizet. Emberfejek bukkannak fel-le, csobbannak a testek, törik a víztükör. Gyerekkacaj vegyül a tó fodros zajába. Szabadnapos egészségügyisek, másodállásban, szabadság, pihenőnap idején vigyázzák a strandolók életét. Turzó Zita Fehérvárról jár ide, öt éve dolgozik a Velencei-tó partján.

– Nagyon szeretem, kikapcsol a nehéz, pörgős mindennapokból úgy, hogy közben meg ez is felelősségteljes feladat – mondja. Ezreket figyel meg egy pillantással. Többen dolgoznak együtt, a koncentráció eggyé olvad a munka során. – Rettentő fontos, hogy fejben ott legyek – teszi hozzá. Értjük: bármikor, bármi történhet. Ahogy szokott is. – Kisebb rosszullétek jellemzőek – árulja el, ahogy azt is, hogy a vízből mentés is gyakori, főképp alkoholos állapot miatt kell fiatalokat kihúzni. De hirtelen jött rosszullétek, embólia, bármi okozhat bajt, szárazföldön, vízben egyaránt. 2017-ben sajnos nem tudtak segíteni annak, aki a vízben rosszul lett – és annak sem, aki két hete.

– Gyakran véres lábbal jönnek ki az emberek a vízből, mert megvágták magukat valamivel. Tele van ugyanis a víz olyan üvegekkel, amiket a strandolók visznek be és ott eldobják. Szoktunk is szólni, amikor ezt látjuk, hogy ne vigyék be a palackot, mert baj lehet belőle.

A legérthetetlenebb azonban az, amikor mindenki látja már, hogy itt a vihar, villog a másodfokú viharjelzés, magasodnak a hullámok, erősödik a szél – és az emberek tartanak a víz felé.

Mennek fürödni. Az életmentő feladata ilyenkor kiüríteni a vizet. Nem ritka azonban, hogy a válaszreakció egy mosolygó visszaintegetés. Na, ilyenkor kell a határozottság az életmentők részéről, de a megdöbbentő az, hogy gyakran még ez sem elég. – Sokszor kell ezért rendőri segítséget kérni, mert másból nem értenek a strandolók. Kérjük ezért az embereket, hogy amikor tudják, hogy vihar jön, ne menjenek a vízbe! Ne kockáztassák ezzel az életüket! – mondja Zita, aki szerint az se volna baj, ha legalább az életmentők kérésére szót fogadnának a strandolók.

A készenléti rendőrség segítségét kérik akkor is, amikor eltűnt emberek, gyerekek után kell kutatni. Mindennapos program ez sajnos. – A bejelentés után szétszéledünk, elkezdjük a keresést és közben rádión tartjuk a kapcsolatot. Jó csapat vagyunk, nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Keressük vízben, parton az eltűnteket – mondja Zita, bevallva, hogy amikor gyereket keresnek, főleg olyat, akiről feltételezik, hogy a vízben tűnt el, nagyon aggódik ő maga is. Ezek nem azok a helyzetek, amelyekből emberileg ki tudja magát vonni az életmentő. Persze eddig mindig minden rendben volt.

- Múlt héten például egy nő jelentette be, hogy két órája eltűnt a férje, miközben fél órára ment úszni. Megtaláltuk, s kiderült, bent úszkált, elvesztette az időérzékét. Volt olyan, hogy a tóban találtuk meg a keresett gyereket. Nem volt baja, csak találkozott valakivel, elbeszélgetett és elment az idő. Bent nem hallani úgy a hangosbemondót, hiába kerestük, mondtuk be a nevét. Gyakran kerestetnek 12–14 éves, már jól úszó fiatalokat, a szárazföldön pedig 3–6 éves gyerekeket, akik egy pillanat alatt tűnnek el a tömegben – mesél Zita, s közben szóba kerülnek a leggyakoribb esetek is: sérülések, vágások, ficamok, rándulások, biciklis balesetek, zúzódások, sebek, csípések. A komolyabb balesetekhez mentőt hívnak, kisebb baj esetén pedig ott az egészségügyi helyiség és a jól felszerelt egészségügyi táska. Csónakjuk is van, de azt ritkán vetik be. Ha gyorsan kell cselekedni, akkor inkább beszaladnak a vízbe. Mert ha valakik, hát ők tudják: minden másodperc számíthat.