Milyen tábort érdemes választanunk a gyermekünk számára? Kamarás Emese válaszol

Emese a fehérvári Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban tart év közben foglalkozásokat Mesi műhely néven a piciknek, tehát a bölcsődés, óvodás korosztálynak Csak játékosan! címmel. Az Öreghegyi Közösségi Házban a „Bázis”-sal foglalkoztatja a nagyobb gyerekeket, s van még a „Zenével mesélek”, amelyen Kokas Klára pedagógiájára alapulva a klasszikus zene hallgatására épülnek a játékos feladatok.

A tábori együttlét különleges, közösséget formál

Mesi (ahogyan a legtöbben szólítják) táborokat is szervez, és ezekben nagyrészt a gyermeki fantáziára helyezi a hangsúlyt. A képzelet birodalmában barangolva, azt segítségül hívva járnak körül egy-egy témát. Többször voltak már például a Szent István Király Múzeum kiállítótereiben, ahol az adott anyaghoz kapcsolódva játszottak a múzeumi térben, felfedezve a tárgyak szépségét, jelentőségét. Sor került már a Budenz-házra, a Hetedhét Játékmúzeumra. A Budenz-házban a kiállítás képeiből írtak mesét a gyerekek, ehhez elkészítették a saját papírszínházukat, s ennek segítségével adták elő a történetet. Igazán szuper nap volt, tele humorral, ismeretszerzéssel – emlékezett vissza Emese, aki szerint a fantázián keresztül szinte bármi közel vihető a gyerekekhez. Részéről pedig nem cél az, hogy ragaszkodjon a saját elképzeléseihez, tudni kell azokból engedni, ha a résztvevők hangulata úgy kívánja. Lehet, hogy a kincskeresés, a történetmesélés éppen nem működik aznap. Ez különben nagyon apró jelekből derül ki, Mesi folyamatosan figyeli, hallgatja a gyerekeket. Látszik, mennyire fogékonyak a zenére, a mozgásra, az énekre, és ehhez próbál alkalmazkodni. A közösség általában hamar kialakul, és vannak külön kapcsolódási pontok.

A fantáziára építő játékokhoz azért kell egy bizonyos érettség, életkor, de Mesi azt tapasztalja, hogy a nagyobb óvodásoknak már elég jó a képzelőerejük. Ez egyébként az élőszavas mesemondás révén remekül fejleszthető.

A tábori együttlét egészen más, mint amikor csak egy-egy foglalkozáson van együtt a gyerekekkel, és Mesi ennek a dinamikáját is élvezi. Nagyon másképp kell készülni az egész napos programokra, amelyek igen megterhelőek lehetnek szellemileg és fizikálisan is. Van azonban segítőtársa: a múzeumban például önkéntes fiatalokkal dolgozik, vagy a nagyobbik lánya, Mimi (Kamilla) segíti, aki 10 éves, de már szinte teljes értékűen tud belefolyni a feladatok elvégzésébe. A korosztályába tartozókkal pedig nagyon könnyen szót ért. Ez a fajta együttműködés különbözik az otthoni anya-lánya kapcsolattól, nagyon építő jellegű, hiszen Mimi is megtanulja belőle, hogyan kell csapatban dolgozni, odafigyelni másokra, s így fejlődik az empátiakészsége.

Mesi a táborválasztáshoz is adott kiindulási szempontokat. Természetesen figyelembe kell venni az életkort, az érdeklődést, az önállóságot. Fontos kijelölni azonban a célt, azt, hogy mit szeretnénk a táborral: tanuljon meg egy nyelvet a gyermek? Sajátítson el jobban egy sportágat, kézművestechnikát? A személyiség szintén meghatározó: egy visszahúzódó gyermeknek jobb a kis létszámú tábor, ahol nem vész el a tömegben. Jó megoldás lehet, ha barát, barátnő is megy, még ha később külön is kerülnek. Előfordul, hogy egy-egy gyermek lassabban oldódik fel, nehezebben vonható be a játékokba, feladatokba. Ezen a legjobban az extra figyelem segíthet a táborvezető vagy a segítője részéről, mert ilyenkor a gyermeket jobban be kell vonni, lehet neki plusz feladatot adni. Szóval egy kicsit tyúkanyóként kell viselkedni, amitől aztán könnyebben kialakulhat a gyermek bizalma. Ilyenkor Mesinek is nehezebb dolga van, de ez egyáltalán nem baj, hiszen számára az a fontos, hogy lehetőleg mindenki jól érezze magát.