2020.08.08. 20:00
A szakrális Szluha-kastély: nemcsak az utóbbi években zarándokoltak hívők a helyszínre
A település szívében egy különleges kastély áll. Kívülről valóban efféle építménynek nézi a szemlélődő, bentről azonban rájön: ez egy szakrális hely.
Kívülről teljes mértékben kastélyra emlékeztet a Szluha család öröksége. A fotó egy korábbi zarándoklaton készült Fotók: Szanyi-Nagy Judit / Fejér Megyei Hírlap
Alsószentiván ilyetén története már az Árpád-korra (1000–1301) datálható, amikor is „templomos helyként” emlegették a települést, melynek mai egyházközsége a 17. és 19. század között jött létre. A veszprémi püspöki leltárban Praedium Szent Ivány Vajta filiájaként emlegették 1747-ben. Ekkor Alsószentivánon már tíz katolikus házaspár élt. Az 1848–49-es szabadságharc előtt 335 katolikus, 13 evangélikus, 57 református és 9 izraelita élt a településen, amelynek leggazdagabb lakói akkoriban a Szluha család tagjai voltak. Közülük verbói Szluha Imre királyi tanácsos 1852-ben úgy döntött: 20 ezüstforintot ad egy új kereszt felállítására. Ez Dögvölgybe került, ám miután 1861-ben a puszta elnéptelenedett, a keresztet a temetőbe vitték a régi fakereszt helyére.
Az épület 1946 óta mutatkozik kétféle „formában”
Később, a két világháború között a település lakosságának 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott: legtöbbjük a saját – kis- és törpebirtokos – gazdaságát művelte a pusztákon, néhányan pedig a Szluha család nagybirtokán tevékenykedtek napszámosként vagy cselédként. A család még az 1850-es években építtette meg a ma is ugyanott álló, látható kastélyt, klasszicista stílusban.
Nem ez az egyetlen épített örökségük: családi kriptájukat egy domb tetejére állíttatták, ahová elsőként Benedek uraságot temették. Ő élete végéig Benedekpusztán élt, Imre nevű fia volt az, aki Középszentivánra költözött családjával és kastélyt építtetett. Az 1855-ös adatok szerint abban az időszakban 512 katolikus hívő élt a faluban, 1861-ben ez a szám 79 családra változott, 204 felnőtt és 136 gyermek lakóval.
Az alapi filiához tartozó Alsószentivánon 1931. október 11-én jött létre az egyházközség, s ekkor egy tíztagú tanácsot is választottak. Számvizsgálóként verbói Szluha Aladár, Koller Péter és Tóth István állt helyt, mellettük gondnokként Madarasi Lajos, pénztárnokként Pertl János tevékenykedett. Minden hónap harmadik vasárnapján misét tartottak, méghozzá az iskolában felállított oltárnál.
Alsószentiván plébánosa 1945 szeptemberében Kovács Géza lett, aki első miséjét ez év decemberében tartotta, szintén az oktatási intézményben. Ezen az alkalmon azonban olyan sokan jelentek meg, hogy nem fértek el egy osztályteremben. A plébános azt javasolta: a templom a Magyarok Nagyasszonya helyett a Világ Királynőjét ünnepelje – vagyis ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy a későbbi épületet Szűz Máriáról nevezzék el.
Az egykori Szluha-kastélyt 1946-ban rendezték be kastélykápolnaként, amely szakrális hely ma is várja a látogatókat. Azóta már azt is tudjuk: nemcsak e különleges építmény miatt, de a Fatimai Szűzanya első magyarországi kegyhelye miatt is érdemes legalább egyszer ellátogatnia ide az Alsószentivánra érkezőnek.
