Ott volt, aki „Fiatal-ma” – Magyaralmáson pályázatból valósult meg a tábor

Idén anyagi okokból majdnem elmaradt a tábor, a sokak által várt lehetőség, ám az Európa Ifjúsága Egyesület és annak vezetője, Makovi Ágnes által támogatott, 13–20 éves fiatalok, a „Fiatal-ma” csapat életre hívott egy sikeres pályázatot. Ennek köszönhetően valósulhatott meg a tábor, ahol a gyermekek Varga Mária Magdolna népművelő vezetésével alkothattak szebbnél szebb dolgokat.

Igaz, maga a megszokott Alkotótábor idei megszervezése forráshiány és vírushelyzet miatt nem jöhetett létre, de több szülő jelezte, hogy számítanak napközis táborra. Innen jött az ötlet, hogy a forrást itt használják fel Magyar­almáson. A gyermekek foglalkoztatását és felügyeletét az önkormányzat és önkéntesek biztosították.

Tizennyolc gyermek jelentkezett, valamennyien magyar­almási születésűek. A most véget ért tábor egész ideje alatt remek volt a hangulat, megtapasztalhatták a gyerekek az alkotás örömét. Persze nemcsak az alkotáson volt a hangsúly, hanem programokkal, különféle játékokkal tovább színesítették az együtt töltött időt a szervezők.

Az első napon, a megnyitót követően megismerkedtek egymással a résztvevők, majd közösen megalkották a tábor szabályait, házirendjét. A hivatalos részt gyorsan maguk mögött tudva sárkányt, madarat és pergődobot készítettek.

Az izgalmakkal teli nap után mindenki várta a folytatást, és nem hiába, ugyanis a béka- és a rongybabakészítés is újdonság volt a gyerekeknek. A foglalkozások közben és után a közös játékon volt a hangsúly minden nap.

Volt, amikor az általános iskolás gyermekek terítőt és nemezlabdát készítettek. Utóbbit pedig újrahasznosított anyagból, ugyanis a zoknimanók miatt páratlanul maradt zoknikat varázsolták újra hasznossá, azaz labdává. Miután a magány miatt szomorú zoknikat boldoggá tették, kiengedték a fáradt gőzt egy izgalmas számháborúval.

Gyermekekkel nem lehet örökké egy helyben maradni, így egy helyi agrár céghez sétált a csapat és ott megnézték, hogyan is készül a sajt? A bejárás során megismerték a cég működését is, de az állatok látványa jobban felcsigázta őket. Az utolsó felvonás egy fárasztó sorverseny volt, ahol több volt a játék és a nevetés, mint a valódi küzdelem, majd eljött a búcsú ideje, és hazatértek a táborozók.