Búcsú helyett megköszönték a tabajdiak Temesszentandrási György munkáját

A fiatal tüdőgyógyász 1974-ben lépett be az alcsútdobozi és a tabajdi rendelőkbe mint körzeti orvos, mindkét községben nagyon megszerették, s ő is eltéphetetlenül ide kötődött a Váli-völgyhöz. Lakóhelyül is Tabajdot választotta, a falu legöregebb házába költözött be párjával. Három felnőtt fia saját útját járta már, a doktor pedig habitusához illőn példázta, amit egész életében gyakorolt: a kézműves, ó tárgyak, a tradíciók, a vidék rekvizitumai megőrzendők akkor is, ha nem ragadunk le a múltban.

A doktort Alcsútdobozon már elbúcsúztatták, ám a járvány miatt Tabajdon ez elmaradt, ezt pótolták a nyári délutánon. A frissen megjavított nádtetős ház és udvara, az újrarakott kemence, a szín, alatta a szekérrel, kerekeskút, eperfák – nem is lehetett volna stílszerűbb a háttér!

Bárányos Csaba polgármester küzdött meghatottságával, hiszen ő még nem is élt az orvos érkezésekor, ám a polgármesteri székben ő követte mentorát 2014-ben. Temes-­szentandrási doktort ugyanis a falu vezetőjének is háromszor megválasztották 2000–2014 között, három és fél cikluson át (időközin kezdte).

Nem búcsúztak, hangsúlyozta a polgármester, a szó túl szomorú lenne, hanem felidézték a sok évtized egy-egy emlékét, virágok, találó ajándékok és sok-sok gyengéd szó mutatták, mennyire szerette és szereti e közösség orvosát, véleményformáló példaképét, a szelíd, halk szavú, mégis igen karizmatikus embert.

Simóné Bélley Ágnes bibliatartót hímzett, fotóalbumok készültek, Németh Sándorné Csanádi Lídia népi verselő rímekben idézte meg az életút állomásait. Sóhaj, kis nevetés kísérte jópofa mondatát: „Belenyugszunk, megöregedtünk, ez rendjén is volna / De azért a doktor úrnak csak nem kellett volna!” Deák János asztalos egy szép régi szekrényt újított fel az orvosnak, bővítse vele népi kollekcióját, mellé egy százéves gondolkodószék is dukált ajándékul!

Ez alkalommal köszönték meg Rácz Sándorné Adancsek Éva orvosasszisztens negyvenöt évi munkáját, a doktor mellett dolgozott a helyi születésű nővér. Tabajd díszpolgári címét adományozta munkája elismeréséül neki a képviselő-testület.

Az alcsútdobozi Szíjártó Istvánné Juhász Irén gyógyszerészasszisztens szintén bizalmas ismerőse volt a tabajdiaknak, hozzá jártak a receptekkel mindkét faluból. Nyugdíjba vonultak most mindhárman, megható esemény ez a kis közösségben. Gulyás Antal, Tabajdról elszármazott tanár tárogatózott, s sokan írtak Temesszentandrási György személyre szabott emlékkönyvébe. S ahogy Tabajdon szokás: vacsorára invitálta meg az önkormányzat valamennyi résztvevőt.