Raffay Ernő Erdély elcsatolásáról tartott online előadást

Raffay Ernő történész erről is beszélt a Magyarságkutató Intézet egy május végi, a trianoni békeparancsot tematizáló online konferenciáján A több évtizedes román készülődés Erdély elcsatolására című előadásában. Lajstromba vette, hogy a 19. században mely területeken éltek románok Moldván és Havasalföldön, Erdélyen és Besszarábián át le Szerbia északkeleti részéig.

– Románok éltek a tengerparti területen, Dobrudzsában is, ez a terület nem tartozott Romániához szinte soha, a török szultanátus birtoka volt. A berlini konferencián gróf Andrássy Gyula, az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminiszterének javaslatára adták a román fejedelemségnek – fogalmazott Raffay Ernő.

– A román nemzettudat a szétszórtság állapotában alakult ki. Ez komoly etno-pszichopatológiai gondolatokat indított el a románokban, mert az összes szomszéd nép – ez egyébként napjainkban is így van –, az orosz, a magyar, a bolgár, a szerb a román nemzet ellenségképeinek alkotóelemei. Jelen pillanatban, 2020-ban úgy látom, hogy elsősorban mi, magyarok – mondta.

Az 1881-ben Román Királysággá váló ország 1883-ban katonai szövetséget kötött az Osztrák–Magyar Monarchiával

Látni való, az 1880-as években a Román Királyság geopolitikai helyzete nem volt rózsás, be­éke­lődött három nagyhatalom, a cári orosz birodalom, Ausztria–Magyarország és a törökök közé. Rájuk fért a külpolitikai számítás. E katonai szerződést árulták el aztán 1916-ban, amikor az antant oldalán hadba léptek az első világháborúban.

Nos, Dobrudzsa. Bizonyos Ion Constantin Bratianu kormánybiztos kapta feladatul 1879-ben – emelt ki fontos motívumot Raffay –, hogy románosítsa el a területet. A biztos iskolabezárásokkal operált, a török, a zsidó, a bolgár, az orosz, a ruszin, a lipován iskolák szinte mindegyikére lakat került.

– Dobrudzsában alakult ki 1879 és 1920 között a román nemzetiségpolitikai koncepció: lehet durváskodni, lehet iskolát bezárni, mindent lehet, amit a nagyhatalmak engednek. Ezt a nemzetiségi politikát alkalmazta Nagy-Romániában a román királyi kormány 1920 után… – mondta Raffay.

– Az első világháború előtt román értelmiségiek Kolozsvárról, Nagyszebenből, Temesvárról, Brassóból elköltöztek Bukarestbe, ők úgy mondták, át kellett menekülniük a magyar uralom elől. Ők lettek az irredenta, az Erdély megszerzéséért küszködő társadalmi egyesületek hajtómotorjai – vázolta a történész. – Hatalmas propagandát csináltak – mondta.

Franciaországban azt erőltették, hogy a magyarok nem tartják be a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit. Olaszországban a dákoromán elméletet hangoztatták. Németországban és Ausztriában azt a propagandafogást alkalmazták, hogy tessék csak a magyarokat nézni: mindig föllázadtak ellenetek, németek ellen.

Raffay a románok Monarchiának küldött 1916-os had­üzenetével folytatta

– A román hadüzenet egy történelmi tanulmány, olyan, mintha a mai román tudományos akadémián vagy a kolozsvári megszállt magyar egyetemen fogalmazták volna. Azt mondja a román hadüzenet, hogy 1883-ban az osztrák–magyar kormánnyal avégett kötöttek katonai egyezményt, amelyet az olasz, meg a német császári kormány ellenjegyzett, mert azt gondolták, ez megvédi az erdélyi románokat. Így folytatódik: „Azon remény, amelyet mi e tekintetben a hármas szövetséghez való tartozásunkra alapítottunk, hiú volt.” A következő mondatot tessék figyelni, a lényege a román történelemfelfogásnak: „A több mint harminc évig tartó időszak alatt a Monarchia románjai nemcsak soha nem látták, hogy egy olyan természetű reform lépett volna életbe, amely nekik legalább látszólagos elégtételt szolgáltatott volna, hanem ellenkezőleg, úgy bántak velük, mint egy alsóbbrendű fajjal, akik arra voltak ítélve, hogy magukat egy olyan idegen elem elnyomásának vessék alá.” Ez az idegen elem a magyarság. Ez nagyon sokat mond, mert a mai Románia vezetői pontosan ugyanúgy, ahogy a hadüzenetben le van írva, idegen elemnek veszik Magyarországot – mondta a történész.

S ekkorra, az 1910-es évek végére már megtanulták a románok, hogy lehet durváskodni, ha a nagyhatalmak megengedik.

– Magánvéleményként annyit szeretnék hozzátenni, hogy a történelem nem áll meg, működik, és hogy ha száz éven keresztül elnyomnak egy nemzetiséget, mint például a mai Romániában a németeket, a magyarokat, a szerbeket, a cigányokat, a zsidókat, akkor előbb-utóbb a kérdést a történelem fölveti: hogyan tovább, Románia? – jegyezte meg Raffay Ernő.