Elmegy az idő, de várják a végét az idősek

A rájuk – egészen pontosan a 65 év felettiekre – vonatkozó szabályok továbbra is érvényben vannak: élelmiszerüzletbe, drogériába, gyógyszertárba csak 9–12 óráig mehetnek vásárolni, a piacok látogatásának rendjéről pedig az önkormányzatok külön rendelkezhetnek.

Eközben a családokban még sokan önkéntesen távol tartják magukat és az unokákat a nagyszülőktől, nehogy éppen rajtuk keresztül kapják meg a koronavírust. Ez a távolságtartás talán a legnehezebb: nem találkozni, vagy ha igen, akkor is csak óvatosan, a közvetlen érintkezést lényegében kerülve együtt lenni a család idősebb tagjaival. Igaz, vannak családok, ahol lazábban állnak hozzá a helyzethez, és néhány alapvető szabály betartása – például gyakori kézmosás – mellett már találkoznak, unokáznak a nagyszülők.

Az idősekben is vegyes érzések dúlhatnak, és sejthető, hogy ez az időszak mindegyikőjükben nyomot hagy.

A fehérvári Szabad Színház társulatának oszlopos tagja, a hetvenes éveiben járó Törsök Márta. A jelenleg már a fehérvárcsurgói kis telkükön tartózkodó hölgy azt mesélte: őt összességében nem viselték meg az elmúlt hetek, nem volt bezártságérzete, mindig elfoglalta magát. Ám a próbák, a társulat hiányát nagyon megérezte, és megdöbbentő volt látni azt is, hogy ennyire leállt a színház, a kulturális élet.

– Egy belvárosi lakásban élünk Fehérváron. Miután március közepén bevezették a kijárási korlátozást, körülbelül két hétig csak addig mentünk le a férjemmel, amíg sétáltattuk a kutyát. Reggel egyikünk, este a másikunk vitte ki. A híreket figyeltük, de én valamiért nem aggódtam annyira magunk miatt. A bevásárlást a gyerekek intézték, s ők is épphogy csak behozták a csomagot, aztán már mentek is.

– Amikor viszont bevezették, hogy 9 és 12 óra között kizárólag az idősek mehetnek vásárolni, én úgy döntöttem: elmegyek. Akkor már azért jó volt kimozdulni. Különben jól föltaláltuk magunkat bent is. Tulajdonképpen sablonos tevékenységeket csináltunk – olvastunk, rejtvényt fejtettünk, illetve én főztem, varrogattam –, de ezekkel igen jól elment az idő. Az érintett inkább rosszul, ahogyan megszakadtak a színházi előadások. Emlékszem, március elején volt a Trianon című darab első bérletes előadása. Ebben én is játszom, egy kisebb, de jelentős szerepben. Amikor kiderült, hogy a színház is bezár, azt valahogy nem fogtam fel. Annyira hihetetlen volt az egész! Meg is ijedtem, és arra gondoltam: ilyen nincs, nem lehet, ez biztosan csak 1-2 hétig tart. De már tudjuk, hogy nem így van.

– Nagyon hiányoznak a közös próbák, az előadások, és nagy együttérzéssel gondolok azokra a profi előadóművészekre, színészekre, akik nem csupán hobbiként űzik a mesterséget, hanem meg is kellene élniük belőle. A személyes találkozások, próbák helyett most én is otthon gyakorlok. Szoktam szöveget mondani, s vannak olyan feladatok, amelyeket korábban elvállaltam – ezekre is készülök. Sok mindent csinálok, mondhatom, egyelőre nem visel meg annyira a helyzet – fogalmazott Márta, aki az utóbbi egy-két hétben már egy-egy régi barátnőjével is találkozott.

Az idősotthonokról tudható: ezekben még mindig zárlat van, a lakók csak a kertbe, az udvarra mehetnek ki. Látogatót nem fogadhatnak, így sokan megsínylik szeretteik, családtagjaik hiányát. A kapcsolattartást azonban segíti, hogy telefon- és videóhívásra van lehetőség.

Az egyik fehérvári otthonban élő néni azt mesélte, hogy az ő napjaiban ugyan nincs különösebb változás, de több lakótársát megviseli a zárlat. A nénit egyébként sem látogatja családtag, ám egy barátnő be-bejárt hozzá, s ő most hiányzik. Akárcsak az a kedves hölgy, aki a Fehérvári Mesecsapat tagjaként ment hozzá felolvasni, beszélgetni. Az idős asszony versírással foglalja el magát, de szeret tévét nézni is, mindig követi a híreket. Olvasni kevésbé tud, az nagyon fárasztja a szemét. Most az étkezést is kissé egyoldalúnak tartja, hiszen boltból eddig semmit sem vásárolhattak nekik. Ebben azonban lesz változás.

Úgyhogy a néni – lakótársaival együtt – nagyon várja, hogy vége legyen a zárlatnak, ám azt is tudja: az bizony az ő biztonságukat szolgálja.