Távolról is a gyerekekért – Bölcsődék napja és Óvoda-nap

Előbbit 2010 óta tartják nálunk, arra emlékezve, hogy 1852-ben, április 21-én nyílt meg az első magyarországi bölcsőde Pesten (ehhez bizony köze volt a martonvásári Brunszvik családhoz tartozó Forrayné Brunszvik Júliának). Utóbbi pedig Friedrich Föbel német óvodaalapító, pedagógus emlékét őrzi, aki felismerte, hogy milyen nagy szerepe van az iskola előtti nevelésnek is.

Jelen pillanatban ezen intézményekben – az iskolákkal együtt – az a közös, hogy mindegyik zárva van, az ismert ok, a koronavírus-járvány miatt. Néhány kivétel akad csupán, hiszen ügyeletes intézményeknek lenniük kell. Az óvodapedagógusok, kisgyermekgondozók, nevelők nagyrészt otthon vannak, arra várva, hogy visszatérjen az élet az épületek falai közé, s ők ismét együtt lehessenek a kicsikkel. Mert az ebben az életkorban végzett gondozás, nevelés nem igazán oldható meg home office formában.

Itt tényleg szükség van az óvónénik, gondozók jelenlétére, akik nem csupán a szükségleteik elvégzésében, kielégítésében segítik a gyerekeket, nemcsak önállóságra tanítják őket, hanem az életkornak megfelelően már fontos ismeretek alapjait is átadják. A színek, a számok, a testrészek, az ünnepek, az évszakok megismertetése – minderre és még sok másra tudatosan törekednek az óvodákban. E munka kevéssé lehet hatékony a távolból, bármennyire is igyekeznek a pedagógusok, hiszen – a tanítókhoz, tanárokhoz hasonlóan – ők is elküldik az egyébként megvalósítani tervezett készségfejlesztő feladatokat, más ötleteket. Innen azonban minden a szülőkre van bízva, akiknek vagy van idejük, vagy nincs, a gyerekeknek pedig vagy van kedvük otthon tevékenykedni, vagy nem – hiszen itt még semmi sem kötelező úgy, mint az iskolában.

Most azonban talán mindenki jobban érzi, mennyire fontos és szükséges az a munka, amit az óvodákban, bölcsődékben végeznek, s mennyire jó, hogy szinte minden héten új verssel, dallal jönnek haza a nagyobb gyerekek. E napon gondoljunk erre, rájuk, akik azért most is figyelnek, érdeklődnek, dolgoznak, csak másként. S akár meg is lephetjük az óvónőket, gondozókat egy-egy, a gyerkőcről készült fotóval, néhány kedves gondolattal.