Ezernél több bivalyt hajtottak ki legelni Csákváron

A néphit Szent György-naptól, vagyis április 23-tól számítja az igazi tavasz kezdetét, a jó idő állandósulását. Régen ekkor hajtották ki a jószágot a mezőre, addig a ház körüli istállókban teleltek át. Valamikor ezen a napon szegődtek el a pásztorok, béresek is új helyre.

Egyes vidékeken az állatokat tűzön, füstön keresztül hajtották ki, hogy ne kószáljanak el, és elhárítsák róluk a gonosz rontását.

A kihajtás idejét ma is tartják Csákváron a Pro Vértes Nonprofit Zrt.-nél, amelynek mintegy 1200 bivalya pénteken költözött át a nyári legelőre.

A kihajtás ideje persze mindig függ attól is, milyen állapotban vannak a legelők, van-e már annyi fű, hogy az állatok megéljenek a területen. Az idén például a szürke marhákat még nem engedték szabadjára.

„A bivalyokat régen a tejükért és az igavonó erejükért tartották. Ma jellemzően már csak természetvédelmi területeken tartjuk őket, ahol legfontosabb feladatuk az élőhelykezelés, karbantartás. Ezek az állatok – erős testfelépítésük, táplálkozásuk és vakarózási szokásuk révén – kiválóan alkalmasak arra, hogy megakadályozzák a túlnyomórészt allergén, úgynevezett özönnövények túlszaporodását a nedves élőhelyeken” – válaszolta lapunk kérdésére Viszló Levente, a Pro Vértes vezérigazgatója.

A tájgondozás és a génmegőrzés mellett látványosak is a szabadon legelő bivalyok és szürke marhák, amelyeknek természetesen a húsukat is hasznosítják. A tartás következtében kiváló állagú és ízű húsa van a bivalynak, tejéből pedig olyan különleges termékek is készülnek, mint a mozarella.

Az állatok egészen késő őszig, kora télig, ameddig elegendő táplálékot kínálnak a legelők, kint vannak a több mint 100 hektáros területen, ahol kedvükre járnak-kelnek.