Tóth Tamás képtelen továbblépni azon, ami fiával és vadásztársával történt

Legutóbb az kavarta fel, amikor Bene László feltételes szabadlábra kerüléséről első fokon pozitívan döntött egy bíró – ahogyan az várható volt, másodfokon elutasító határozat született, és mégsem engedték ki a bűnözőt. Benét a Legfelsőbb Bíróság 1996-ban több emberen, részben előre kitervelten, részben nyereségvágyból, részben aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében és más bűncselekményekben mondta ki bűnösnek, mert 1989 és 1994 között tucatnyi rablást és négy gyilkosságot követett el. A Legfelsőbb Bíróság döntése az volt, hogy Bene, aki a szegedi Csillagban tölti büntetését, legkorábban húsz év után bocsátható feltételes szabadságra. Ez 2014-ben telt le. A bíróság először 2018-ban döntött a férfi ügyében, akkor sem helyezték feltételes szabadságra, ahogyan legutóbb sem.

Tóth Tamás továbbra is azt állítja, valami más történt a helyszínen

Donászi Aladár Győrben először egy rendőrt ölt meg, majd Benével egy fiatal egyetemistát gyilkoltak meg a Budai Skálánál. Azután követték el azt a kettős gyilkosságot, amikor két vadásszal végeztek a Székesfehérvár közelében lévő Sárréten. A rendőrség 1994-ben fogta el őket, Donászi 2001-ben a börtönben öngyilkos lett. De Tóth Tamás ezt sem tudja már elhinni. Kételyei miatt perújítást kért, amit néhány napja elutasítottak. Ezt írta neki a Legfőbb Ügyészség: „Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt a Donászi Aladár és társai ellen a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságon 1994-ben folyamatban volt bűnügyben a Győri Fellebbviteli Főügyészség 2020. február 3-án benyújtott, ezért elkésetten előterjesztett kérelmére az alábbi tájékoztatást adom: a 2019. október 6. napján kelt, valamint október 22-én postára adott beadványai alapján a Győri Fellebbviteli Főügyészség helyesen állapította meg, hogy nincs törvényi lehetőség arra, hogy az ügyészség az ügyben perújítási indítványt terjesszen elő.” Megállapították azt is, hogy az ügyben más rendkívüli jogorvoslat ügyészség általi kezdeményezésének a törvényi feltételei is hiányoznak.

– Megkaptam a legfrissebb lerázó levelüket – mondta az értesítésről Tóth Tamás. – Nem törődnek azzal, ami nekem meggyőződésem, hogy nem egy gépkocsi volt a helyszínen, hanem kettő, s a gyilkosságok után két irányba menekültek a tettesek. Arra sem tudnak válaszolni, hogy miért titkosították tíz évre a nyilvánvaló gyilkosságok ügyét. Időre volt szükségük, hogy kilopják a fegyvereket az országból?

Tóth Tamás ezzel arra céloz, hogy szerinte nem véletlen, hogy abban az időben híresült el a fegyverüzlet Magyarország és Horvátország között. Ő úgy gondolja, fia és vadásztársa akaratlanul szemtanúja volt valaminek, amiért az életükkel fizettek.

– Én nem vagyok gazdag ember, nincsenek millióim, csak tisztességem van. Ha kimegyek az utcára, rám köszönnek az emberek és azt kérdezik, hogy a fiam valódi gyilkosai megvannak-e már? Én 1992. november 8-a óta gyászolok. E naptól nem létezik a fiam. Sikerült megszereznem a közvetett és közvetlen tanúk jegyzőkönyvben rögzített vallomásait. Ugyancsak birtokomban van a két tettesnek nevezett bűnöző vallomása is. A vallomások között pontatlanságok és durva eltérések vannak. Ami lényeges eltérés, az az, hogy nem egy autó volt a helyszínen, hanem kettő. Az egyikkel a két rendőrség által megnevezett tettes menekült a 8-as főút felé, a másik autóval három terepruhás, az egyik erősen sántítva menekült el a rét felé, déli irányba.

Az apa egyedül áll ezzel a gyanújával és makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy pontot tegyen végre a történet végére. Megnyugodni nem tud, mint ahogyan évtizedekig kitartott azon követelése mellett is, hogy átmenetileg állítsák vissza a halálbüntetést. Hiába gyűjtött össze elegendő támogató aláírást, kijátszották polgári kezdeményezését – ő legalábbis a mai napig ezt állítja.