Megvalósuló álom Soponyán – Harangok és toronysüveg a magasban

A református gyülekezet a háború után szerette volna újjáépíteni a tornyot, de soha nem volt rá elég pénz. Maga a templom helyreállítása, használhatóvá tétele is nagy anyagi kiadással járt. Azután új harangokat készítettek, és 1958 óta harangláb áll a templom mellett.

Átélték a közösségi összefogás teremtő, alkotó erejét

A rendszerváltozás után a hívek új lendülettel kezdtek a templom felújításába, 1993-ban létrehozták a Soponya Református Templomáért Alapítványt. A gyülekezet tagjai az alapítvánnyal együtt adománygyűjtésbe kezdtek, elkészítették a torony terveit, de sajnos nem leltek pályázatra. A 20. század utolsó évtizedében az adományok segítségével így is hatalmas felújítás történt a templomban. Lecserélték a tetőt, és belülről teljesen felújították: új padlózatot, villanyvezetékezést, festést kapott. Ezt követően a gyülekezet vezetése, a reformátusok, a soponyaiak is mintegy beletörődtek: a torony építése olyan álom, amely talán soha nem valósul meg.

– Az Úristen csodája, hogy a magyar kormány támogatásából, a Dunántúli Református Egyházkerületen keresztül egy nagyobb támogatást kapott egyházközségünk – mondta Kovács Csiba Krisztina. – Mindez lehetővé tette, hogy rengeteg imádság, előkészítő munka után, 2019 augusztusában elkezdődött a torony építése. A tervek a régi fotográfiák alapján készültek az egykori torony méreteit, stílusát szem előtt tartva. Az állami támogatás azonban nem volt elegendő a kivitelezéshez. Elsőként a Mezőföldi Református Egyházmegye nyújtott anyagi segítséget, majd a presbiterek segítségével, az egész falut megszólítva, nagy adománygyűjtésbe kezdtek.

– Istennek hála, megtapasztaltuk, sokaknak fontos a torony ügye – hangsúlyozta a lelkésznő. – A múlt év őszén nagyszabású jótékonysági estet tartottunk, amelyen ­Mészáros János Elek magánénekes koncertezett. Sokan adakoztak a torony újjáépítésére. Református gyülekezeti tagjaink, a nagyközség más vallású polgárai, magánszemélyek, vállalkozások. A faluból elszármazottak, a korábbi soponyai lelkészek leszármazottai, az önkormányzat. Hálásan köszönöm Kovács László gondnok és a presbitertestvérek rengeteg segítségét is! Az összegyűlt adományok nélkül lehetetlen küldetéssé vált volna a torony építésének befejezése. Az egyházközségnél átélték a közösségi összefogás erejét, s rendkívül hálásak a sok-sok imádság, segítségnyújtás, felajánlás, adomány miatt.

– Isten iránti végtelen hálával a szívünkben tekintünk vissza az eddig megtett útra, örülünk, hogy a harangok, a toronysüveg a helyükön vannak. Az Úristen áldásával munkálkodunk azon, hogy a templomtorony 75 év után véglegesen megépüljön, és Isten háza méltó külsőt kapjon építésének 300. évfordulóján, még ebben az évben. Soli Deo gloria! – Egyedül Istené a dicsőség – tette hozzá Kovács Csiba Krisztina.