jegyzet

2020.03.25. 08:00

Csapongás Gyümölcsoltókor

Hogy mikor olvadt össze ez az édes, pogány, a természettisztelő ősiségből megörökölt tavaszi nap Krisztus urunk édesanyjának megfoganásával?

Zsohár Melinda

Fotó: pixabay.com

Gyümölcsoltó Boldogasszony a keresztények Szűz Máriájának misztériumi beteljesedése, s nem szoktunk erről profánul elmélkedni. Egyfelől az élet keletkezése a legvalóságosabb biológiai determináltsága ellenére valamiképpen mégis csoda, legyen az egy búzaszem kicsírázása, a tojásból kikelő kiscsirke vagy éppen a női és férfi sejt összeolvadása nyomán meginduló osztódás, melyből maga az ember megszületik. Újabb csodaként. Jézus Krisztus karácsonyi születését „visszaszámolták” a mégoly hívő papok, tudósok, így jött ki nekik a kilenc hónap március 25-dikétől számolva december 24-éig… A fogantatás egyszerre földi, valóságos és kétségbevonhatatlanul biológiai esemény, másfelől rejtélyes titok, valószerűtlen varázslat. A magyar nyelvben létezik külön szó rá: szerelem – jó esetben, s e tavaszi napon ne gondoljuk sötétségre és szomorúságra. Máriánk, Gyümölcsoltó Boldogasszonyunk a nem hívőknek is adjon vigaszt és reményt ebben a koronavírusos rémületben. Száz éve a spanyolnátha volt Európában az utolsó alig lebírható járvány, több millió halottal…

Nézzük a kipattanó rügyeket, a kavargó, megzavarodott hópelyheket a nyíló ibolyán, nárciszon, százszorszépen, az áttelelt árvácskákon, a fagytűrő géneket öntudatosan hordozó növényeken. Gondoljunk a szerelemre, a szerelmeskedésre, ki-ki kora és vérmérséklete, emlékei és vágyai szerint. Csupa giccses (?) érzülettel. Ha nagyon félünk, s okosan, racionálisan rendezzük – helyesen – az életünket, miért ne juthatna pár perc egy imára, ezotériára, makacs bizodalomra Földanyánkban, az égben, a légben, a napban, az életben… A magyar néprajz számon tartja e március 25-iki ünnepet, de még a legalaposabb munkák is röviden írnak róla. Kedves szakirodalmam, A magyarság néprajza Jeles napok címszava alatt a márciusi passzusnál megemlékezik Jézusunkról, s hozzáteszi a hétköznapok örömének modorában a békák első kuruttyolását, s hogy a hal e napon veti fel magát a vízből. De ki látja ezt? A lelassított napjainkban, az ellazult percekben esetleg mégis. Az oltóágak megeredésében higgyünk. Hogy a leendő gyümölcsöket majd megízleljük mégis…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában