A magyar–lengyel kapcsolatok múltjáról és jelenéről Orbán Ilonával beszélgettünk

– Mindkét országban ismert a mondás a két jó barátról, aki együtt harcol és issza borát: ebben benne van történelmi barátságunk ezer éve – mondta Orbán Ilona. – A barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más már megy, és segít, ha a másik bajban van. A lengyelek és a magyarok mindig támogatták egymást az aktuális ellenséggel szemben, a segítő hozzáállás mindkét nép esetében tetten érhető volt. Az uralkodóházak nagyon jó viszonyt ápoltak egymással, ezt sok házasság is példázza. Géza második felesége lengyel volt, Szent László lengyel anyától Lengyelországban született, az anyanyelve is lengyel volt. Ő lett a mai magyarországi lengyelség védőszentje. De említhetem a mára kiszélesedett visegrádi együttműködést is, amit egy 1335-ös királyi találkozó ihletett.

Milyen politikai haszna lehet a közös múltnak?

– A mai Európában fontos a barátság, az együtt gondolkodás, az egy célra való törekvés. Kell, hogy tudjunk valakire számítani ebben a nehéz politikai – vagy ma éppen egészségügyi – helyzetben. A bevándorlás kapcsán is fontos, hogy együtt lépjünk.

Mit kell tudni a nálunk élő lengyelekről?

– Amikor március 23-át a magyar–lengyel barátság napjának nyilvánították, szép emlékművet is létrehoztak Győrben, a Bem téren. Jól példázza a két nép összefonódását a két tölgy, amelynek összekapcsolódnak a gyökerei. Budapesten az 1900-as években, amikor 50 ezer lengyel élt az országban, lengyel templomot emeltek. A számuk ma 10-12 ezer. Fehérvárnak Opoléval szoros a testvérvárosi kapcsolata, közös rendezvényeket szervezünk, vendégül látjuk egymást. Ez most is így lett volna, de a vírus miatt ez a találkozó elmaradt. A nemzetiségi önkormányzat támogatja az itt élő lengyel közösséget, körülbelül negyven személyre számíthatunk rendezvényeinken, ők többnyire házasság révén kerültek Fehérvárra a 80-as években, ma már számítunk az ő gyerekeik, unokáik aktív részvételére is.