Kápolnasori lakoma Adonyban

A még meleg, de már mozdulatlan testet hagyományos módon, hosszú szálú szalmával takargatta be, aztán rágyújtotta.

– Mert így rendesen megkészül a bőr is – magyarázta később. Szabó Gáspár, a nagy rutinú böllér Mádéfalva környékéről érkezett az adonyi Kápolnasorra, hogy a múlt szombaton megrendezett hagyományőrző disznóvágáson a több száz kilós malacot elintézze. Ez így rendben is van, az efféle munkára a nagyok messziről hozatják a legjobb szakembert.

A leölt jószágot reggel 8-kor húzták föl a dombtetőn felállított rénfára, de kicsivel később a gusztusos formákra kikerekített testrészek már a vendéglátó udvarán föl­állított fa bontóasztalon, az úgynevezett hastokon sorakoztak.

A házigazda, a szintén erdélyi származású Márton Attila idén nyolcadik alkalommal szervezte meg azt a hagyományőrző disznóölést az adonyi szőlőhegyen, amely a meghívottak számára az egykori falusi otthonok hangulatát, ízét eleveníti föl. Másrészt viszont az esemény kiváló csapatépítő is, ahol az építőiparban dolgozó kollégák a szokásosnál jóval kímélőbb körülmények között tölthetnek el néhány önfeledt órát.

A böllérek John Wickjével beszélgetve megtudtuk: a Magyarországra immár 16 éve áttelepült fia, aki szintén a vendégseregben forgolódott, hozzá hasonló, gyakorlott disznóölővé érett az évek során, több mint száz befejezett cselekménnyel a háta mögött. Az öreg csak legyintett, amikor az ő számai után érdeklődtünk.

– Hát vagy tízet csak idén, mert már rossz a derék. Átadtam a fiamnak.

– A szalmának, lehetőleg a jó hosszú szálú rozsszalmának az a jelentősége – tért rá a szakmai részletekre –, hogy a bőr, amelyet azzal perzselnek, abból a szőrzet is mind kijön, és a bőr is elősül magában, a bőr alatti zsiradékban.