Hetvenkét évvel ezelőtti szomorú eseményeket idéztek fel a móri németek

Német nyelven kezdődött a móri svábok elűzésének évfordulójára szervezett megemlékezés a Millennium Parkban álló emlékmű előtt. A szép számmal összegyűlt érdeklődő mellett képviseltette magát a rendezvényen a város politikai, közigazgatási és vallási vezetése is. Már lefelé hajlott a nap, így az egyre hűvösebb szélben énekelték el a magyarországi németek himnuszát.

Erdei Ferenc, a helyi német nemzetiségi önkormányzat elnöke ünnepi beszédében úgy fogalmazott: – Mi keresztények tudjuk és tapasztaljuk, hogy isten nem hagy minket magunkra minden igazságtalanságban. Megesik, hogy átéljük, de hogy emlékezzünk, az rajtunk múlik. Az idei év háromszorosan is int bennünket, hogy emlékezzünk sorsunkra, folytatta az elnök, mert idén száz éve, hogy a trianoni dekrétumok alapján mintegy hárommillió magyarországi németet szakítottak ki az országból: a bánáti svábokat, az erdélyi szászokat, a szatmári németeket, a felvidéki szepességet és a vajdasági dunai svábokat. A mögöttem álló emlékmű jelentése az, hogy a nagy testből, a kőtömbből, kiszakítottak egy darabot, erre is emlékezünk most.

Ahogy arra is, hogy „málenkij robotra” küldtek százezer németet, akiknek csak az egyharmada tért onnan vissza, és akik visszatértek, azok sem beszélhettek róla, ha nem akartak Tiszalökre menni kényszermunkára. Erdei a második világháború utáni eseményekkel folytatta, ahol Nagy Imre belügyminisztersége idején elűztek Mórról 436 családot, 1349 személyt, lefoglalva 525 lakóépületet, 5397 kataszteri hold kertet, szántót és földet és szinte semmit nem vihettek magukkal a svábok, emiatt is tekinthető ez, mondja Erdei, elűzetésnek és nem ki- vagy áttelepítésnek.

A beszédek és az Ezerjó Nyugdíjas Egyesület Énekkarának műsorát követően megkoszorúzták az emlékművet.

Este hatkor a Radó Antal Könyvtárban bemutatták a sváb kitelepítés regényét. Az Örömóda című kötet bemutatóján jelen volt a szerző, Hartmann Miklós is.