Elkezdődött az ez évi böjti időszak, véget ért a farsang

A húshagyókedd a farsang utolsó napját jelölte: véget értek a nagy mulatozások, amelyeknek a falatozások is részét képezték. Persze egy nagy lakmározási lehetőség van még ebben az időszakban: a torkos csütörtököt február 27-én tartjuk, amikor is a böjtöt egy napra felfüggesztjük, azért, hogy a farsangi maradékokat elfogyaszthassuk. Ezután azonban – egészen húsvétvasárnapig, beleértve a nagypénteket is – péntekenként tilos a húsfogyasztás.

Legutóbbi csákberényi szentmiséjén Mórocz Tamás plébános emlékeztetett: a hústilalom ezeken a napokon kötelezi azokat, akik 14. életévüket betöltötték; a böjt pedig az összes nagykorút érinti hatvanadik életévük megkezdéséig. Akik fiatal koruk miatt nem kötelesek a böjtre és a hústilalomra, azoknak a lelkipásztorok és a szülők adhatnak útmutatást, tanítást. Mindemellett hamvazószerdán és nagypénteken a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól.

A negyvennapos böjt a 21. századig olyan szigorú volt, hogy a hívek egészen késő délutánig semmit nem ettek; a böjti napokon pedig nemcsak húst, de tejterméket és tojást sem fogyasztottak. Az első századokban lényegében kenyeret, sót, vizet, halat és száraz növényi ételeket tartalmazott a böjtöt szigorúan betartók listája, ezeket is naponta egyszer ették.

Korábban szokás volt, hogy a zsír helyett olajjal sütöttek-főztek ebben az időszakban, s a böjti ételekhez külön edényeket használtak. A füstölt hús és a szalonna ilyenkor a kemencébe került, amelynek ajtaját aztán betapasztották, s csak húsvétra nyitották ki. A legáltalánosabb böjti ételek között szerepel a cibere- és a tejleves, a sós vízben főtt bab, a különféle főzelékek, a tésztaételek – legfőképpen a mácsik, vagyis a mákos metélt –, illetve az aszalt gyümölcsök, a tojás- és halételek. Érdekes összeállítás volt az aszalt gyümölccsel (legyen az szilva vagy körte) főtt száraz bab tejjel vagy tejföllel habart levese is – olvasható a netfolk internetes blogon.

A ciberét nálunk, a Dunántúlon keszőceként ismerik. Valójában egy erjesztett gabonaléről beszélünk ez esetben, amely a konyhai eljárásnak köszönhetően savanyú végeredményt eredményez.

Hozzávalók: 2-3 fokhagyma, 3 evőkanál liszt, 2 dl tej, 2 dl tejföl, citrom, só és víz. Egy fazékba 3 liter vizet teszünk, ebbe rakjuk bele a zúzott fokhagymát. Felforraljuk, majd a lisztet elkeverjük a tejjel és az ugyanakkora mennyiségű tejföllel. Behabarjuk. Sózzuk, végül pedig egy citrom levével savanykásra ízesítjük.

A tejleves elkészítése is egyszerű. Hozzávalók: 1 liter tehéntej, 1 csomag vaníliás cukor, 3 marék tészta, 3 evőkanál kristálycukor, 3 dkg liszt, 1 csipet só és vaj. A lisztet megpirítjuk, majd felöntjük a forrásban lévő tejjel. Beletesszük a tésztát, így lassú tűznél forraljuk. Ezt követően ízesítjük a vaníliás cukorral, ízlés szerint akár citromhéjjal, fahéjjal, illetve a kristálycukorral és a sóval. Miután a tészta megpuhult, a levest levesszük a tűzről. Kényünk-kedvünk szerint vajdarabkákkal is dúsíthatjuk.

A dunántúli böjti szokásokról Borbás Marcsiék (Gasztroangyal) új honlapján, az egy.hu-n is olvashatnak. Innen, Pottyondy Ákos írásából tudjuk: a Dunától nyugatra fekvő tájegység egyes részein azokat az ételeket, amelyeket a böjt során nem fogyasztottak el, az ősök számára külön terítve érintetlenül az asztalon hagyták. Ugyanitt az is szokás, hogy a helyiek az étel egy részét bár elkészítik, de az asztalra felterítve egy napig érintetlenül hagyják, s csupán az ünnep hajnalán fogyasztják el.