A zene gyógyító és változást hozó erejében hisz a Bodajkról indult Each Eclipse zenekar

Hogyan ismerkedtetek meg?

A Hang-Szín-Térben találkoztunk, bekerültünk egy kötelező zenekarba, ott elég hamar kiderült, hogy jól együtt tudunk működni zeneileg. Rövid időn belül barátok is lettünk, nagyon hasonló az ízlésünk, az életszemléletünk, mindenben egyet tudunk érteni. És kitaláltuk, hogy alapítunk egy zenekart. Az utolsó iskolai évben már lettek konkrét koncepciók, hogy mit is akarunk, már nem kutakodunk, rendszerezettebbek a dolgaink, akár a közösségi média marketingben, akár magának a zenének a létrehozásában, a felvételek precízebbek lettek.

Hogyan áll fel a zenekar?

Gergő: Eleinte úgy volt, hogy én csak dobolok, de Dávid nem akart rappelni, így ez nekem jutott.

Dávid: Szerintem esztétikailag fontos, hogy van egy rapper és egy énekes egymás mellett, ezért gondoltam, hogy próbálkozzon meg vele, mert egyébként jó hangszíne van. A zenét mindketten csináljuk.

A zenekar neve honnan jött?

Gergő: Eleinte úgy voltunk vele, hogy a zenekar neve egyáltalán nem fontos, csak a stílus. Aztán ahogy gitárost kerestünk, rájöttünk, hogy kell egy név. A vonaton ülve kerestem egy random szó generátor programot, és addig kerestettem vele, amíg nekem tetsző szavakat dobált ki. Ezekből kiválasztottuk az Each Eclipse-et, aminek a hangzása tetszett, de értelme nincs. Kimagyarázható, hogy én pont az 1999-es napfogyatkozás előtt születtem, de igazából nincs összefüggés. Csak azt akartuk, hogy figyeljenek fel a névre az emberek.

A logónkat egy grafikus osztálytársunk készítette, azt tudtuk, hogy egy egyszerű, de nagyszerű logó legyen, amit az emberek le tudnak rajzolni. Eleinte én csak két háromszöget rajzoltam, ami a családom kettészakadt részét jelképezi, hogy én mindkettőhöz tartozom, de mégsem érzem egyiket sem magaménak. Ide is visszavezethető a homokóra.

Együtt írjátok a zenét? Hogyan zajlik ez a folyamat?

Felváltva írjuk, hasonlóan, mint egy beszélgetést. Egyikünk kitalál valamit, azt átküldi a másiknak, és oda-vissza dobáljuk, míg készen nem lesz.

A dalszöveget is együtt írjátok?

Igen, kivéve, ha olyan történik valamelyikünk életében, ami esetében könnyebb az egész dalszöveget leírnia, nem kell hozzá másfajta szempont.

Az első Instagram posztotok Chester Benningtonról, a Linkin Park egykori énekeséről szólt, az ő szellemi hagyatékát próbáljátok követni?

Mindkettőnkre nagy hatással volt a Linkin Park, őket is próbáljuk követni, de nem stílusban, inkább ezt a mentalitást igyekszünk továbbvinni a mi perspektívánkon keresztül. Nagyon fontos útmutató, de igazából apafigura is, felnézünk rá, majdnem szent és sérthetetlen. Sokat alakított a művészetünkön az, hogy volt előttünk egy követendő példa, és mutatott nekünk egy irányt.

Az egyik számuk, a Heavy egy boldogabb dalnak tűnik, de a szövege az, hogy minden olyan nehéz, minden olyan borzasztó és szörnyű. Ez az érzés minden egyes lemezükben megvan, és igazából a mi kislemezünk is hasonló.

Az albumról mesélnétek egy kicsit? Mit jelent a Duality és miért épp egy pillangó szerepel az albumon?

Dávid: Amikor felvettük az eredeti sávokat, már akkor gondolkodtunk, hogy mi legyen a borítója a Dualitynek, amit akkor még csak single-nek akartunk kiadni. Az ötlet csak később jött, hogy kislemez legyen. A Duality egy nagyon érzékeny szám, lényegében félelmek, tévképzetek, üldözési mánia, paranoia egyvelege. Egy kicsit depresszív hangulata van, egy berögződés. Főleg azt próbáltam szimbolizálni ezzel a pillangóval, hogy az emberi elme olyan törékeny dolog, amit az emberek nem kezelnek megfelelően. Elmennek mentális problémák mellett az életükben.

Gergő: És azért is jó a pillangó, mert az emberek első reakciója a pillangókra, hogy milyen szépek, én meg rettegek tőlük, ez is egy kicsit kettős.

Mondtátok, hogy depresszív a dal, ez rátok is jellemző vagy inkább csak a művészi érzékenységből fakad?

Dávid: Mindkettő.

Gergő: Ez nagyon konkrét dolog volt, a zenekarnak volt egy kihagyása az első szám megírása után, mert akkor történtek meg azok a dolgok, amiket a Dualityben megfogalmaztunk. Akkor felborult az életünk, volt benne iskolai, családi probléma, és mondhatni kényszerszünetet tartottunk a mentális állapotunk miatt.

És ezeket a problémákat fel tudtátok dolgozni? Kértetek segítséget?

Gergő: Akkoriban jártam pszichológushoz, régebbi problémák merültek fel, amik akkor kezdtek megmutatkozni, és a dobtanárom ajánlotta, hogy menjek, mert bajok lesznek. És mivel a mentorom volt, az ő hatására elmentem. Hittem neki, hogy ezt tényleg jót tesz. Aztán valahol úgy éreztem, hogy ez hasznos, és néha azt, hogy sehol nem segít. Nem éreztem, hogy teljesen meg tudnék nyílni, és nem tudok mindenről őszintén beszélni. Viszont a zene számomra mindig is intim dolog volt, nem kellett feltétlenül kimondanom a dolgokat a nagyvilágnak, mégis bele tudtam írni, amik engem tényleg bántottak belülről, és egy igazán őszinte dolgot kaptunk a végére. És még gyógyított is, hogy ezt meg tudtam osztani másokkal, de nem bántottam vele magam.

Dávid: Nekem orvosi segítségem nem volt, leginkább Gerire tudtam támaszkodni és a zenére. Az, hogy hogyan kezeltem a problémáimat, azt mind a zenében írtam meg.

És nem féltetek magatokból kiadni?

Dávid: Eleinte ijesztő volt és furcsa, főleg úgy, hogy kevés támogatást kaptunk gyerekkorunkban, az iskolában vagy akár most. És ez az egyetlen őszinte közlési mód, ahol teljesen nyíltak lehetünk, de el is tudjuk rejteni a konkrétumokat is.

Gergő: Amikor jött az ötlet, hogy kiadjuk a lemezt, és ezt mindenki hallani fogja, és a dalszöveget hallva rájöhet, hogy mi a tényleges indítéka, akkor kicsit bepánikoltam. Féltem, hogy mi lesz az emberek reakciója, mert ha kapunk 200 dicséretet meg elismerést, de kapunk 50 leszólást is, az nagyon érzékenyen érintene.

Dávid: Pont azért nem féltem, hogy negatív kritika ér, mert a Duality annyira őszinte kifejezés volt részemről, hogy ha azt valaki leszólja, szíve joga. Viszont nagyon kritikus voltam önmagammal, voltak olyan koncepciók, amiket annak idején még Gerinek is féltem elküldeni. Meg szoktam kérni az ismerősi kört, hogy ki mit gondol a dalról, és megpróbáltam átkonvertálni ezeket a véleményeket zenei elemzésre, és egész sokat építkeztünk ezekből.

Volt olyan, aki csak a zenét nem kedvelte vagy a szövegre is kaptatok kritikát?

A mondanivalóval senkinek nem volt gondja, sőt tetszett nekik az üzenet, és nekünk ez volt a legfontosabb. Mivel kezdő zenészek vagyunk, kapunk még hideget-meleget, de sok barátunk, családtagunk támogat is, ami nagyon jólesik. Felemelő érzés volt, amikor megmutathattuk nekik a kislemezt.

Sokan megkérdezték, hogy miért angolul éneklünk. A válasz emögött csak annyi, hogy nem csak a 15 millió magyarul beszélő embernek akarunk üzenni, hanem mindenkinek. Fontos része az üzenetünknek, hogy ez mindenkinek szól. Plusz még abba kötöttek bele, hogy a zene milyen egyszerű. De ez szándékos is, hogy ne a zene legyen a lényeg, hanem az, amiről szólunk. Nagyon sok kritikát kaptunk amiatt is, hogy túl halk az ének. Ez direkt van így, azt akartuk, hogy a zene részévé váljon az ének, ebben a japán One Ok Rock zenekar inspirált minket, náluk is egyenértékű a kettő.

Olyan visszajelzés nem jött, hogy ti túl fiatalok vagytok, ti úgysem értitek az életet?

Gergő: Nekem ilyen formában nem jött, sőt inkább az, hogy tök jó, hogy már ilyen fiatalon megtaláltam azt, amit szeretek. Viszont sok vegyes véleményt kaptunk arról, hogy ebből szeretnénk megélni.

Dávid: Én kaptam olyat is, hogy túl fiatal vagyok, és nem értem még az életet, és olyat is, hogy nem igazán éri meg ezt életcélnak kitűzni. Mi nem akartunk nagyratörőnek látszani, életútvezetők lenni, csak két srác vagyunk, akiknek ez a véleménye.

Gergő: A New Order c. számunk arról szól, hogy miért nem akarunk egy kicsit jót is cselekedni ezen a világon. Mondhatják az idősebbek, hogy ők is csak kölcsönbe kapták ezt a földet, de mi is kölcsönbe kaptuk, és nekünk is tovább kell adnunk. Szerintem nem vagyunk túl fiatalok ahhoz, hogy kimondjunk dolgokat, hiszen az idősebb generáció más gondokkal küzdött, mint mi. Ezekről is többet kéne beszélni, hogy a fiataloknak komolyabb lelki és mentális problémáik lehetnek, már egészen kicsi kortól, mint a szorongás, depresszió. Azért egy 7-8 éves gyereknél nem normális,hogy nem akar kikelni az ágyból, mert nem látja az élet értelmét. Szerintem ez egy igenis komoly probléma.

Dávid: Főként ezt próbáljuk kifejezni a zenéinkben, és nem megoldást kínálunk, hiszen mindenkinek személyre szabott megoldása van, csak rávilágítunk, hogy ne legyen szőnyeg alá söpörve.

Hisztek abban, hogy változást tudtok elérni?

Gergő: Hiszek abban, hogy ha minden ember csak félig gondolkodik el azon, hogy kicsit változtat, már annak is megvan a hatása. Fel kell hívni a figyelmet, hogy vannak gondok a világban, nem csak a klímaváltozás, de a háborúk, a gyermekdolgoztatás, az éhezés... Ezeken is javítani kell. Az emberek nagy része nem figyel arra, hogy mit vesz meg, gyerekeket dolgoztattak-e érte? Hogy megveszem a cipőt, és milyen menő vagyok benne...

Dávid: ...de én is lehetnék az a gyerek, akit ezért dolgoztattak.

Gergő: A magyar emberek igenis képesek lennének tenni, csak szerintem sokan azt sem tudják, hogy hol kell elkezdeni az egészet. Kevés a konkrét információ, hogy a szelektív szemétgyűjtésen és a kevesebb hús fogyasztásán kívül mit csinálhatunk még. Nem találunk annyi konkrétumot, hogy mi miért segítene. A New Orderben is van egy ilyen sorunk, ami az egyik kedvencem, hogy “Mellettetek harcolok, ameddig mindennek vége van.” Tehát amit lehet, azt én megteszek, és fontos hogy tartsunk össze.

Mivel foglalkoztok a mindennapokban?

Dávid: Mindketten recepciósok vagyunk. Nekem egyszerűen telnek a napjaim, ha nem dolgozom, akkor a zenével foglalkozom, képzem magam. Plusz nagy ritkán eljutunk túrázni együtt.

Gergő: Én is vagy dolgozom, vagy a menyasszonyommal töltöm el az időt, vagy zenélek.

Mindketten szeretnétek a zenélésből megélni?

Abszolút, akkor mindent sikerült elérnünk, amiről álmodtunk.

Az eddigi dalaitok mindig élményekből táplálkoztak, szerintetek lesz mindig hová nyúlni témáért?

Elég érzékeny érzelmi világunk van, találunk mindig valami impulzust, ahová tudunk nyúlni. Mivel hasonlóan éljük meg a dolgokat, nem lenne probléma összeülni és megírni egy dalt közösen, még ha csak az egyikünk is élte át az adott dolgot.

Hogy néz ki egy dal felvétele?

Mire eljutunk oda, hogy felvesszük, akkor megvan már a sketch, és csak pontosítjuk a dolgokat. A stúdiózás közben egyébként nem vagyunk normálisak, ha valaki látná, nem hinné el, hogy nem drogozunk. De ha munka van, akkor komolyan odafigyelünk és csináljuk. Egyébként nem szeretünk steril közegben dolgozni.

További tervek? Rövid- és hosszútávú?

Dávid: Havonta egyszer tudunk összeülni közös munkára. Tavasszal adjuk ki a következő dalunkat, ami a szakításról és az azzal járó gondolatok feldolgozásáról és nem elfelejtéséről szól. Nem az a lényeg, hogy nem tanulok belőle semmit és egy csomó fájdalommal, gátlással, tévképzettel élek tovább, hanem egy egészséges emberként jöjjek ki, még ha ez időbe is telik. A lemez összeállításánál láttuk, hogy ez a szám nem illik bele, egészen más stílusa van.

Gergő: Fellépési lehetőségeket keresünk, tapogatózunk még, hogy hogyan találjuk meg a megfelelő közeget. Remélhetőleg már a nyáron is lesz lehetőségünk erre. Eddig csak egyszer léptünk fel a szalagavatónkon.

És milyen sikere volt?

Abszolút pozitív, a tanárok és a diákok részéről is. Gratuláltak, és ez büszkeséggel töltött el minket, mert ez volt az első fellépésünk.

További tagokkal bővültök majd? Klipet nem akartok forgatni?

Lett egy új tagunk, de hogy ki ő és mit csinál, az még titok. Klipet fogunk forgatni, viszont a lemezt akartuk kiadni először, aztán a közeljövőben pótolni fogjuk a képi anyagot is. Szeretnénk megmutatni a zenekart, kik vagyunk mi és hogyan dolgozunk.

Próbálunk egyre inkább a közönséghez fordulni, hiszen az üzeneteinket is át akarjuk adni. Sok témával foglalkozunk, így mindenki meg is tudja osztani velünk, hogy neki miről szólt az adott dal. Örülünk, hogy a hallgatóságunk nyitott és kommunikatív.