24 millió literrel kevesebb víz fogy Fehérváron, mint 30 éve

Székesfehérváron az 1913-ban indult vízszolgáltatás eleinte lassú ütemben növekedett, de 1940-ben már napi 3300 köbmétert tett ki. Az 1960-as évek közepén 10 ezer köbméterre emelkedett, a hetvenes években pedig elérte a napi 30 ezer köbmétert. A nyolcvanas évek további jelentős növekedést hoztak, ekkor a napi átlagos fogyasztás 45 ezer köbméter volt, de 1987-ben volt olyan forró nyári nap, amikor 63 ezer köbméter vizet fogyasztottunk.

Ma a város napi vízfogyasz­tása 20-21 ezer köbméter, és ez az érték a nyári csúcsban sem haladja meg a 25 ezret. Ez azt jelenti, hogy Székesfehérvár vízfelhasználása mára a korábbi vízmennyiség felét sem éri el. Mi történt az elmúlt harminc évben? Az első, ami sokaknak eszébe jut: a vezetékes vízfogyasztás visszaesésének egyik fő oka, hogy nagyon sok palackos vizet iszunk.

Csökkent a fejenkénti napi átlagos vízfogyasztás

– Valóban sokat nőtt a hazai palackos vízfogyasztás az elmúlt évtizedekben, ez a számokból is jót látszik: amíg a kilencvenes évek elején mindössze négy-öt liter volt az egy főre jutó éves fogyasztás, addig 2018-ra ez a szám 126 literre ugrott. Ha azonban visszaosztjuk napi szintre, látható, hogy alig több mint három deciliterre jön ki, vagyis biztosan nem ez az oka a vezetékes vízfogyasztás visszaesésének – vonta le a következtetést Bikfalvi Istvánné, a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség titkára.

– Valóban látnunk kell, hogy a lakossági vízfelhasz­nálás mindössze 1-2 százalékát teszi ki az, amit megiszunk, illetve főzésre felhasználunk. Ami a további részleteket illeti, elmondható, a háztartási vízfogyasztás 35-40 százaléka tisztálkodásra, 30-35 százaléka vécéöblítésre, 15-20 százaléka mosásra, takarításra és 5-10 százaléka mosogatásra megy el. És akkor még az öntözésről, valamint az egyéb kerti vízhasználatról nem beszéltünk – tette hozzá Zsebők Lajos, a Fejérvíz Zrt. szóvivője. A háztartásokban a kilencvenes éveket megelőzően a napi átlagos vízfogyasztás fejenként 150 liter volt, ami mára 90 literre csökkent. Ez részben a korszerűbb vizes berendezéseknek, kevesebb vizet fogyasztó mosógépeknek, zuhanyrózsáknak és vécéöblítőknek köszönhető, de ennél lényegesebb a takarékoskodás, melynek legfőbb hajtó­ereje a vízdíj növekedése.

10 százalékkal olcsóbb lett a víz

– Annak idején szinte természetes volt, hogy a görögdinnyét vagy akár a sört a folyó víz alatt hűtöttük. Ma már ezt senki sem tenné. 1990-ben csatornadíjjal együtt 18,7 forint volt a víz díja köbméterenként. Ugyanezért ma 649 forintot fizetünk. Miért? A rendszerváltás előtt a vízdíj államilag támogatott volt, ami azt jelenti, hogy valójában nem annyiba került, amennyit fizetni kellett érte, az állam finanszírozta a különbséget. Ez a támogatás 1990-ben megszűnt, és a víz díja, igazodva a tényleges költségekhez, megindult felfelé. Nemcsak a Fejérvíznél, hanem mindenhol az országban. Elsősorban ez hozta meg a kényszerű takarékosságot – magyarázta a továbbiakban Zsebők Lajos.

A folyamatos díjemelkedés 2012-ben állt meg, sőt a rezsicsökkentéssel 10 százalékkal olcsóbb is lett a víz. A vízdíjat egyébként sohasem a vízmű állapította meg. 1990 előtt az állam, majd 2011-ig a települési önkormányzatok, 2012-től pedig az illetékes miniszter, most éppen az innovációs és technológiai miniszter szabja meg a díj összegét.

Valamilyen mértékben biztos, hogy közrejátszott a vízfelhasználás csökkenésében az egyre erősödő környezettudatosság is. Erre utal, hogy bár 2012 óta olcsóbb lett a víz, a felhasznált mennyiség alig változott. A lakossági vízfelhasználás mellett jelentős a gazdasági szereplők – gyárak, üzemek – és az intézmények vízfelhasználása is. Ez a rendszerváltozás előtt az összes vízhasználat majdnem felét tette ki, ami mára Fehérváron 25 százalékra csökkent. Korszerűbb technológiákat vezettek be, visszaforgatják a vizet, és néhány cég saját kutat fúratott, emellett jó pár komoly vízfelhasználó is megszűnt. Ez utóbbira példa az ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatok, melyek napi 800 köbméter vizet használtak a városban. Azóta sem tudjuk, mire.