Kiűzték német nemzettársainkat – Mányon emlékeztek meg róluk

Az idén Mányon tartották az országos emléknapot, s ennyi idő után is új megvilágításba kerültek adatok, tények a szomorú történelmi eseménnyel kapcsolatban az elhangzott beszédekben.

A mányi Szent kereszt felmagasztalása templomban német nyelvű szentmisével indult a keserű történelmi megidézése az eseményeknek. A katolikus temetőben 2006-ban felállított kitelepítési emlékműnél folytatódott a meghurcoltak, kifosztottak, elűzöttek tiszteletére szervezett országos emléknap, a Magyar Honvédség díszőrsége részvételével. Megjelent többek között Lezsák Sándor, a Parlament alelnöke, számos hazai német nemzetiségi vezető, s a Németországi Szövetségi Köztársaság követségi szintű képviselői, valamint mányiak, leszármazottak, az itt maradottak többedik generációjának tagjai.

Ugron Zoltán mányi polgármester a szégyenteljes események miatt az elődök nevében is jelképes bocsánatkérését fejezte ki, hozzátéve: büszkeséggel tölti el, hogy e méltóságteljes megemlékezés éppen e kis faluban történik, amelyik természetesen szintén érintett volt a kitelepítésnek nevezett elűzetésben.

Elkészült a második Leimen-ház a faluban, a németországi Leimen településre kerültek annak idején a mányiak, s amikor lehetett, onnan jártak vissza az elűzöttek, s egy ideig leszármazottaik. Megjelent Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának tanácsnoka és Szalayné Sándor Erzsébet, nemzetiségi ombudsman.

A községbe csakúgy, mint országszerte, Mária Terézia és fia, II. József idején települtek be Németországból az ottani szegénység elől. Új életet és lehetőséget kaptak, a magyarok pedig szorgalmas és rendszerető népet, közöttük sok iparost, szőlő- és földművest. A magyar nyelvi gazdagsághoz képest az a ritka eset áll fenn, hogy németül szinte pontosabb a rájuk illesztett kifejezett: Ungarndeutschen – „magyarnémetek”, így egybeírva. Sokan beolvadtak, mások alig tudtak magyarul, ám valamennyien hazájuknak tekintették Magyarországot Trianon előtt és után is, 1945-ig. A kollektív bűnösséggel illetni őket a németek által kirobbantott háborúk miatt több, mint igazságtalanság volt!

A honi nemzetiségi politikánk ma példaértékű

Ritter Imre, az Országgyűlés német nemzetiségi képviselője a jelen példás magyarországi nemzetiségi politikáról, oktatásról, támogatásokról szólt, nem utolsósorban üzenetként is megfogalmazva a bíráló EU felé. Bernd Fabritius, a Német Szövetségi Kormány kisebbségi és határon túli németekért felelős megbízott Angela Merkel kancellár együttérző üdvözletét tolmácsolta az emléknapon, s kifejtette: az Európai Unióban sem számít természetesnek az az állami szintű önvizsgálat és szembenézés, ami Magyarországon történt az utóbbi években a kitelepítésekkel kapcsolatban. Az 1941-es népszámláláskor 477 ezren vallották magukat német anyanyelvűnek, akiket a háború végén a kommunisták és a győztes hatalmak általánosságban a Hitler-rezsimmel kollaborálóknak tekintettek. Ez korántsem volt így, hangsúlyozta, miként a mai magyar álláspont ezt tükrözi. A háború végére megfeleződött a magyar-németek száma, a baloldali diktatúra kezdetén, 1949-ben mindössze 2600-an vallották magukat német anyanyelvűnek, a félelem diktálta adatszolgáltatás alapján.

Soltész Miklós, egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár látszólag messziről indította beszédét, ám távlatos igazságokat mondott ki, amelyek ma is aktuálisak, s újszerűek. Az európai gyarmatosítók és a német nagyhatalmi arrogancia feszült egymásnak a 20. században, következményeként rászabadult keletre és nyugatra a szovjet szocializmus-kommunizmus és a német nácizmus, ráadásul Trianon tragédiájával a magyaroknál senki nem bűnhődött nagyobbat. A vétleneket sújtották súlyosabban, Kelet-Európa különösen megszenvedte a rettenetes 20. századot.

Az emléknap a hűséges magyarországi német népcsoport megbélyegzése ellen is tiltakozik ennyi év után, mondta Soltész Miklós, s ígéretet tett a megvallott száznyolcvanezres honi német nemzetiségiek és közösségeik további támogatására. A mai világvezetők pedig ne álproblémákkal foglalkozzanak, zárta érthető aktuálpolitikai áthallással összegző beszédét.