Több mint százhatvan évig volt Balinka a bányászat egyik oszlopa

Sokaknak a szénbányászatról a 20. század második fele jut csak eszébe, pedig a balinkai bánya kezdetének számító szénkitermelő aknát jóval korábban, 1842-ben nyitotta meg a grófi Szapáry család. Utoljára 17 éve került a napvilágra a vágatok mélyéről szén és meddő, és 2003-ban bezárták a bányát. Egy több mint másfél évszázados korszak zárult le ezzel, de a helyiek nem feledik a múltat, a bányászokat, a családok megélhetéséhez elengedhetetlen munkát és a kályhák mélyén izzó parazsat, amely gondoskodott az otthon melegéről.

De nem feledik Szent Borbálát sem, kinek szeretetében bízva nap mint nap áthaladtak a kapun, a Jó szerencsét! felirat bizakodó betűi alatt, ezért a bánya fénykorában éppúgy megemlékeztek a védőszentről, ahogy azokról az elhunyt társakról is, akik nemcsak verejtékes munkával töltött éveiket, hanem akár életüket is adták az ország gyarapodásáért.

A bányászat összetartó erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy lassan 17 éve hozták felszínre a balinkai bányából az utolsó csille szenet, a Borbála-nap azonban mégis az egyik legfontosabb ünnepe a két részből álló településnek.

Borbála kecses alakja egy fehér talapzaton áll a Balinka részét képező Mecséren. A kellemetlen hideg időben Wéninger László polgármester kitért arra is koszorúzás előtti ünnepi beszédében, hogy a bányászat nem csak közvetlenül volt hatással a Balinkán élők mindennapjaira. A fejlődési fo­lyamatoknak köszönhetően a villamosítás, majd a Bodajkon elinduló textilüzem a fiatalkorúak és a nők foglalkoztatását is előremozdította. A településvezető úgy fogalmazott: – Az emlékpark az itt élőknek és az idelátogatóknak is eszébe juttatja majd, hogy valaha itt igazi bányászat folyt.