A karácsonyt a plébánia közösségével közösen élik meg Zemlényiék

Korántsem tökéletes család ők, s nem is akarják ezt a látszatot kelteni – szabadkozott Zemlényi Katica beszélgetésünk alkalmával az után, hogy férjével, Zemlényi Jánossal elmesélték, milyen összhangban és szokások között töltik a karácsonyt.

Tudatosan törekszenek a harmóniára

Náluk is van, ami nem pont úgy sikerül, ahogyan előre eltervezték, bennük is van ilyenkor némi drukk, feszültség a készülődés közepette, ezért tudatosan törekszenek a harmóniára. Megpróbálnak ilyenkor a szokottnál is jobban figyelni a másikra, ami segíti a ráhangolódást az ünnepre, ez a többletfigyelem pedig már hetekkel a karácsony előtt megjelenik.

János – aki lelkipásztori munkatárs a Zsolt utcai Krisztus Király Plébánián – mesélte: megpróbál még jobban Katica kedvében járni, mert tudja, hogy háziasszonyként ilyenkor több teher nehezedik rá. Felesége kántor-sekrestyés a templomban, s az ő dolga az események előkészítése, ugyanakkor karnagy is, akinek a Vox Mirabilis Kamarakórussal is bőven van elfoglaltsága karácsony előtt.

Katica és János megosztja egymás közt, vagy közösen vállalja a feladatokat, így élhetik meg együtt az adventet, és ezzel lesz igazán közös ünnep a karácsony.

A háromgyermekes, egyunokás családnál a szenteste természetesen fontos időpont, hiszen ekkorra gyűlnek össze a gyerekek, akik közül ketten – az énekesnő Eszter és az Operaházban dolgozó Mihály – Budapesten élnek párjukkal. A házaspár Kinga lánya fehérvári, neki és férjének, Vízer Dánielnek már van egy gyermekük, a kis Luca, aki hamarosan kétéves lesz. Kinga és Dániel egyébként ugyancsak a Vox Mirabilis kórus tagja. Most már János 94 éves édesanyja is részese a családi készülődésnek és az ünnepnek. Ő hat éve lakik velük, s igyekeznek szeretetteljes idős­kort biztosítani a számára. Tehát már négy generáció tölti együtt az ünnepeket.

A templomban szenteste napján van a pásztorjáték is. Nagyon készülnek erre, hiszen már a családi ünnepük részévé vált és fontosnak tartják, hogy a karácsonyt a plébánia közösségével együtt éljék meg. A gyerekek mindig kivették a részüket a templomi feladatokból, egészen egyszerűen belenőttek ebbe. Picinyen még a kis Jézus szerepét kapták, később angyalt vagy pásztort játszottak, de voltak Szűz Mária és Szent József ruhájában is. Az unoka, Luca idén már a második pásztorjátékban szerepelt.

A 24-ei vacsora családi körben zajlik, a templommal szomszédos otthonukban.

– Étkezés előtt imádkozunk, utána pedig énekelünk, s örülünk egymásnak, az együttlétnek. A menü nálam kívánságlista szerint készül, mert ez régen az én családomban is így működött, és jól bevált. Ami azonban állandó, az a húsleves, aztán a főfogás lehet valamilyen szárnyas, s tradicionálisan elkészítem a doboskát is, amely a mákos gubához hasonlít, csak nem kifliből, hanem kelttészta-rudakból van. A sütemények között mindig kínálok mákos és a diós bejglit, illetve mézeskalácsot is.

A kis Luca mint első unoka érkezése olyan élményeket hozott vissza a házaspár életébe, mint amikor még a saját gyerekeik voltak kicsik.

– Megint lehet valakinek meglepetést készíteni, titkolózhatunk szeretetből, hogy aztán együtt örüljünk. Jó látni és megtapasztalni, hogy a gyerekeink és párjaik ugyanúgy gondolják ezt az egészet, mint mi: élhetőnek, értékesnek, s érdemesnek tartják arra a szokást, hogy ők is folytassák és továbbadják.

A pásztorjáték utáni igeliturgiára János mindig különös gonddal készül.

Most is összegezte, mi az, ami éppen foglalkoztatta a napokban:. „Nem várok kis Jézust az idei karácsonyra, mert az már történelem. De a köztünk lévő Jézust, az igazit, nagyon várom. Azt, akivel kezet lehet fogni, akinek e-mailt és sms-t lehet írni, illetve dolgozni, koccintani lehet vele, meg sírni és játszani. Intenzíven keresem, és ismerkedem azzal a Jézussal, akivel tiszta, emberi kapcsolatban találkozhatunk. Aki csak veletek együtt, a családommal, a barátaimmal lehet köztünk valóság és élet. De veletek igen.”

Katica hozzátette, hogy a szeretet nemcsak érzés, hanem a szeretet: tett. Ha valakit szeretni akarok, akkor teszek felé egy gesztust, egy lépést, attól függetlenül, hogy szimpatikus-e vagy sem. Ezáltal közelebb kerülök ahhoz az emberhez, ami a barátság kezdete lehet. Ez sokszor a tárgyi ajándéknál is többet jelenthet.

A szép szenteste után a nagy családi karácsony Őrhalomban folytatódik Katica édesanyjánál. Itt jönnek össze a testvérek, unokatestvérek húszan-harmincan. Így történt ez idén is, közös énekléssel, ajándékozással.

Az év vége a karácsonyhoz hasonló hangulatban telik majd: ez a hálaadás ideje. Az új év előtt ismét összejönnek a templomban, s hálát adnak az elmúló évért. Ezúttal is lesz miért, hiszen a kórussal sok szép szereplésen vannak túl, s Luca után hamarosan egy újabb unoka érkezése is várható…