A huszárok éltek, haltak a hazáért

Szerdán délben a nyolcvan éve felavatott lovas szobor előtt felsorakoztak a hagyományőrzők, hogy méltó módon ünnepeljék a huszárok emléknapját. A katonazenekar indulója adta meg az alaphangulatot, amelyre a déli harangszó felelt a belváros templomtornyaiból.

Feszes vigyázzban állt a tér, amíg el nem ült a magyar himnusz utolsó hangfoszlánya is a környező mellékutcákban, majd felidézték az egykori 10. huszárezred ütközeteit, az abban helytálló katonákat, akik hősiességről, vitézségről és bajtársiasságról mutattak példát az utókornak. Természetesen szóba került a legnevezetesebb és legvéresebb, az 1914 decemberében a lengyelországi Limanowa mellett lezajlott csata is. Az emlékezetes ütközet során a magyar lovasság, hiányos felszerelése ellenére, hősiesen megküzdött az orosz csapatokkal, és megállította a „gőzhenger” előrenyomulását.

A lengyelországi események felidézéséhez Zádori Gábor Limanowa, a sikolyok völgye című versét hívták segítségül, majd Sándor Zsolt dandártábornok, a Székesfehérvár Helyőrség parancsnoka mondott beszédet. A vezető úgy fogalmazott: – Meggyőződésem, hogy egy nemzet nagyságát az is mutatja, hogyan ápolja hősei emlékét. Annyit várhatunk utódainktól, amit mi adunk elődeinknek.

A limanowai csata 105. évfordulóján elsőként Molnár Krisztián, a megyei közgyűlés elnöke és Róth Péter alpolgármester koszorúzott.

A fehérvári katonai alakulatokon túl számos hagyományőrző csoport, köztük Limanowa város képviseletében érkezettek is tisztelegtek a hősök emléke előtt az ágyúszóval záruló rendezvényen.