A híres szülött nevét büszkén viseli a kápolnásnyéki iskola

A Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola negyven éve, a Velencei Ifjúsági Üdülőközpont területének kiváltása ellenében, központi beruházási pénzekből épült fel. Tizenhat tanteremmel, tornateremmel, tanuszodával, kony­hával és étteremmel, akkor 86 millió forintos bekerülési költséggel. A rendszerváltozás után, az új önkormányzati rendszer felállásával az iskolát Kápolnásnyék önkormányzata kapta meg. A csökkenő létszám miatt a nyékiek az előremenekülést választották: 1994. szeptember 1-től megkezdődött a tanítás a Kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Gimnáziumban is. Mára az intézménynek közel 700 tanulója van, fele általános iskolás, fele gimnazista.

Az intézmény nagy ünnep keretében emlékezett meg az alapításról, valamint névadójáról. Jelenlegi igazgatója, Tősér Mónika ünnepi beszédében felidézte az egykori igazgatókat és pedagógusokat. Örömmel mondta el, milyen sok jó képességű diák került ki az iskola falai közül, akikre büszkék lehetnek, mert jól megállják helyüket az életben, s ma is büszkék indító iskolájukra. Az ünnepségen Török Szabolcs tankerületi igazgató és Pod­horszki István polgármester is részt vett. A település vezetője kiemelte: családi kötődésük az iskolához már több generációs.

Az iskola diákjai és a vendégek a hagyományhoz hűen fáklyákkal vonultak a központban lévő Vörösmarty szoborhoz. A diákok műsorát követően megemlékezésében Marosánné Gáti Gabriella nyugalmazott igazgató, önkormányzati képviselő, köszöntötte a települést, a diákságot: – Egyedül minálunk külön tétel Vörösmarty Mihály – nem a munkássága, az természetesen mindenhol tétel – de hogy hogyan él a falu emlékezetében, az iskola hogyan őrzi Vörösmarty kultuszát – nálunk erről is lehet beszélni a szóbeli érettségi vizsgán. De nincs még egy település, amely állófogadás keretében a végzős gimna­zisták rózsatövének elültetése után megvendégelné a búcsúzó, ballagó diákokat. A tizenkettedikesek a Vörösmarty Mihály Emlékház kertjében eddig minden évben rózsát ültettek, hiszen Vörösmartynak ez volt a kedvenc virága. Reméljük, ha kész az emlékház, folytathatjuk e hagyományt. De ott egy állófogadás keretében megköszöni az önkormányzat, hogy mennyi mindent tettek a diákok a faluért. Ebben is egyediek vagyunk tehát. A hagyomány, a fáklyás felvonulás mindig ünnepélyes pillanat, egy esemény ünnepélyes lezárásául szolgál. De mi a lényege? Az, hogy a fáklyák fénye vigye el a jót, általatok, az emberekhez.