Mészárovics György 16 ezer 71 ugrással fejezte be pályafutását

Az 57 aktív ejtőernyős évet minap Dr. Ruszin Romulusz dandártábornok, a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesület elnöke köszönte meg a sportembernek a Tisza-parti városban. Ez természetes, hiszen rendkívüli sportkarrierjének egyik fele vitathatatlanul a honvédséghez, a légierőhöz kötötte, ám az eltelt évtizedekben gyakori látogatója volt a dunaújvárosi és a börgöndi repülőtereknek is, s ezeken a helyeken idővel egy lett azok között, akik tovább öregbítették a megye és a megyeszékhely világháborúkra visszatekintő, amúgy is rendkívül patinás repülős hagyományait. Tagja a Megszállottak Klubjának, ahol olyan karakterekkel került egy társaságba, mint Szász László autóversenyző, Fa Nándor óceáni vitorlázó és tervező, Rápolti Gyula ultratriatlonista és Erőss Zsolt hegymászó…

Mészárovics György 1945-ben született, az ejtőernyőzést már 16 évesen elkezdte, az első ugrását 1962-ben hajtotta végre, majd 1970-től 1989-ig a magyar nemzeti válogatott tagja nemzetközi versenyek során szolgálta eredményesen a sportágat. Katonaként először Szentkirályszabadján szolgált, majd 1984-ben Szolnokra került, aztán 1988-ban Börgöndön, a Futárhelikopter Ezrednél folytatta pályafutását egészen 1991-es nyugállományba vonulásáig. Azt követően egy ideig a dunaújvárosi (kisapostagi) reptéren gondnokoskodott. Nyugdíjasként a sportot a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesület tagjaként űzte egészen 2019 nyaráig – 74 évesen ugrott utoljára. A csaknem hatvan évnyi aktív ejtőernyős pályafutása alatt több mint ötven ejtőernyőtípussal hajtotta végre a több mint 16 ezer ugrást. Ezek alatt a szabadesés összesített ideje 71 és fél óra volt, azaz közel három napot töltött zuhanással… Egészen megdöbbentő ez az adat. Több kiemelkedő sporteredményre is büszke lehet: 1972-ben világcsúcsot ért el, 1988-ban a világon harmadiként jutott el a 10 ezer ugrásig, 2017 augusztusában pedig a 16 ezredik ugrását teljesítette. Pályafutása során összesen hét ejtőernyős világbajnokságon vett részt, itthon ötszörös egyéni és sokszoros csapat magyar bajnok lett.

– Azt szerettem volna, hogy még legalább az esztendő végéig ugorjak, de aztán annyian mondták, hogy most már komolyan féltenek, aggódnak, hogy ne történjék semmi bajom… Beláttam, igazuk van. Annak már nem lett volna sok értelme, hogy egy évben négyszer-ötször ugorjak, inkább legyen úgy, hogy ha vége van, akkor legyen vége így – mondta lapunknak Mészárovics György, hálásan a sok szeretetért, törődésért, amit kapott és kap még ma is.

– Együtt szolgálunk, dolgoztunk Szentkirályszabadján, ahonnan ő Szolnokra ment, én pedig Börgöndre kerültem – mondta Méhész Sándor egykori kutató-mentős ejtőernyős tiszt. – Én hívtam aztán Börgöndre a szolnoki alakulattól, s én szerveztem meg a tízezredik ugrását is, amit a Videoton stadionjában hajtott végre. Nagyon sok emlékünk van. Pécsett egy közös hőlégballonos ugrás alkalmával (és ezt nem beszéltük meg előre) a hanyatt leugrás után megfogtuk egymást zuhanás közben, majd nyitás után ismét „összejöttünk” egy fedeles kupolaformával. Így értünk földet! És persze felejthetetlenek a reptéri ürge- és nyúlpaprikások is!

– Neki köszönhetem, hogy 1987-ben Hajdúszoboszlón, majd 1988-ban Békéscsabán is magyar bajnok lettem – emlékezett vissza Csillahó Róbert ejtőernyős, az egy időben nagyszerű székesfehérvári célbaugró versenyek szervezője. – Főként a célbaugrásról tanultam tőle nagyon sokat, de aztán idővel elváltak útjaink. Büszke vagyok a barátságára!

– Mészárovics György, azaz „Gyurika”, ahogyan mindenki ismeri repülős körökben, befejezte aktív ejtőernyős pályafutását – összegzett Szilády Dezső, az Albatrosz Repülő Egyesület elnöke. – Több mint tizenhatezer ugrással a háta mögött minden bizonnyal beírta magát az ejtőernyősök történelemkönyvébe. Katonai ejtőernyősként, majd a válogatott keret tagjaként mint sportejtőernyős olyan karriert futott be, ami keveseknek adatik meg. Valószínű, hogy a mai ejtőernyős társadalomban nagyon sokára lesz csak olyan személy, aki ezt a teljesítményt felülmúlja, ha egyáltalán lesz ilyen! Szakmai tudásával reméljük, sokáig segíti majd a fiatalok munkáját. – Gyurikát 1995-ben ismertem meg, amikor elkezdtem ejtőernyőzni. Hamar összebarátkoztunk és ez a barátság egyre szorosabb lett, és a mai napig is tart – mondta Pula József, az Albatrosz Repülő Egyesület ejtőernyős szakosztályának vezetője. – Rengeteg közös emlékünk van, sokat tanultam tőle, majd 2005-ben együtt kezdtünk el oktatni. Amikor visszaköltöztek Székesfehérvárra a dunaújvárosi repülőtérről, a szakosztály állandó tagja lett. Minden rendezvényünkön részt vett, segített. A bajusza alatt huncutul mosolygó tekintetével és az állandó humorával mindig jó hangulatot alakít ki maga körül. Nagyon sokat utaztunk együtt itthoni és külföldi versenyekre, így hihetetlen sok történetet, sztorit mesélt az egyedülállóan hosszú ejtőernyős pályafutása során történtekből. Szinte minden héten találkozunk, vagy beszélünk. Függetlenül attól, hogy befejezte az ugrást, ezután is szeretettel látjuk minden rendezvényen, üzemnapon. Abban a megtiszteltetésben részesített, hogy az utoljára használt ejtőernyős felszerelését rám bízta azzal, hogy ha szükségünk van rá, akkor ugorjunk vele!