Látogatókra szabva – Befejeződött a XI. Országos Múzeumpedagógiai Konferencia

A program gazdái a helyi Szent István Király Múzeum és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum voltak.

A székesfehérvári múzeum néprajzi, helytörténeti gyűjteményeiben otthonos Paréj Gabriella muzeológus a keddi előadások között mutatta be Mindent ÉRTünk! Differenciáló módszerek és eszközök a múzeumpedagógiában elnevezésű, Kamarás Emesével közös múzeumpedagógiai nívódíjas projektjét.

Elmondta, az Arany János iskolából érkezett csoportok inspirálták volt a program kidolgozását, s gyorsan hozzátette, speciális nevelési igényű gyerekek járnak oda. (Hiszen ezt az országból idesereglő kollégái nem feltétlenül tudták.) Az „aranyos” 10-12 fős csoportok tagjai egytől egyig „külön történet”. Ezt értve a gyógypedagógiából kölcsönzött differenciáló szemlélet mentén alakítottak ki számukra múzeumpedagógia foglalkozássorozatot, első körben a helyi néprajzi gyűjteményekbe komponálva, de más tárlatokba is adaptálható módon.

Mesék, nagyobbaknál akár valós történetek ívén haladva dolgozták fel a tárlatokat, mégpedig a gyerekek képességeit, hátterét, saját megélt tapasztalatit előzetesen – interjúk során – megismerve, hogy a gyerekek kvázi szakértői szerepbe lépve vehessenek részt az adott foglalkozásokon.