Héjszákat jártak Felsővárosban

A bal láb egyet dobbantott, a jobb kettőt, így lépett előre s közben haladt körbe-körbe.

Szanyi-Nagy Judit

Így szól a hosszúhavasi héjsza éneke: „Csak azért szeretem a csángó menyecskét, / Mert meg tudja főzni a babot s a lencsét.” Hozzá tánc is dukál, de azt sajnos – korlátaink miatt – bemutatni itt nem tudjuk. A dalban és a táncban most az a közös, hogy azokat André Csaba (középen), az erdélyi Gyimesközéplokról érkezett táncos hozta el magával Székesfehérvárra. Tudását nem volt rest továbbadni! Olyannyira, hogy a szombati, lényegében egész napos alkalmon nemcsak énekeket és táncokat (például héjszákat) tanított, de az autentikus gyimesi hangszerekről és a népviseletről is mesélt közönségének. Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Fotó: NAGY NORBERT

A nagy mozgásban mintegy kéttucatnyi tánckedvelőt tudtunk összeszámolni. Ennyien döntöttek úgy, hogy szombatjukat a Felsővárosi Közösségi Házban töltik, s a Hargita megyei Gyimesközéplokról érkezett André Csaba által mutatott mozzanatokat megismétlik. Ki-ki legjobb tudása szerint.

Így szól a hosszúhavasi héjsza éneke: „Csak azért szeretem a csángó menyecskét, / Mert meg tudja főzni a babot s a lencsét.” Hozzá tánc is dukál, de azt sajnos – korlátaink miatt – bemutatni itt nem tudjuk. A dalban és a táncban most az a közös, hogy azokat André Csaba (középen), az erdélyi Gyimesközéplokról érkezett táncos hozta el magával Székesfehérvárra. Tudását nem volt rest továbbadni! Olyannyira, hogy a szombati, lényegében egész napos alkalmon nemcsak énekeket és táncokat (például héjszákat) tanított, de az autentikus gyimesi hangszerekről és a népviseletről is mesélt közönségét.
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Hallottunk itt olyan szavakat, hogy kerekes, régi héjsza, hosszúhavasi és csúfos – ezek mind-mind egy-egy táncot jelöltek. Az egymás után lépegetők előbb befordultak – no, nem magukba, hanem – egy körbe, majd kifordultak, azt már kicsit önmagukból is, annyira átjárta őket a tánc szelleme.

André Csaba Gyimesközéplokról érkezett, képünkön kezében ütőgardont tart
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

– A királyi városhoz így vagy úgy, de mindenki kötődik: ekképpen jutottam el én is Székesfehérvárra. A Kákics zenekarban zenélő Tárnok Ákossal évekkel ezelőtt ismertük meg egymást egy budapesti népzenekutató professzor által, aztán az ismeretségből, úgy érzem, barátság lett. Ezért is keressük a közös alkalmakat, amelyeken rendszerint azt is szem előtt tartjuk, hogyan tudunk a környezetünk javára lenni – anekdotázott az erdélyi táncos, aki többféle táncot is képes eljárni.

A szombat délelőtt folyamán körtáncokat jártak fiúk, lányok
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Ezúttal – a több mint harmincféléből szemezgetve – gyimesit hozott, lévén, ezt szívta magába már gyermekkorában. A körtáncokat délelőtt járták, a párosok (például a gyimesi csárdás) délután következtek, énekszó sokszor hallatszott. A zenét a Kákics két tagja, Tárnok Ákos és Kossa Benedek szolgáltatta – utóbbi hegedűn (ez a Gyimesben öthúros hangszer), előbbi pedig ütőgardonon.