Csónakázó-tó: a ragadozók jelenthetik a megoldást

A megyeszékhely északnyugati részének két vízterülete, a Csónakázó-tó és a Bregyó-tó jelenleg a Széchenyi István Horgász Egyesület kezelésében van. Szeglet Zoltán egyesületi titkár korábban már elmondta: a nyári melegben más vízterületeken is gyakori halpusztulásról van szó, amelynek az ezüstkárászok túlszaporodása az oka. Mivel tonnaszám él e fajból a tóban, érthető, hogy a kisebb arányú pusztulás láttán is feltámadt az aggodalom a belvároshoz közeli helyen.

– Néhány mintát elküldtünk, ezeket az elhullott egyedeket megvizsgálták, és kiderült, amit egyébként is sejtettünk, hogy a helyzeten gyógyszeres kezelés nem segít – mondta Szeglet Zoltán, aki a napokban már csak félvödörnyi elpusztult ezüstkárászt emelt ki a vízből.

– A haltetemeket folyamatosan összeszedjük, elszállítjuk.

A levegőztetés mellett klórmésszel is kezeljük a vizet, ezzel visszaszorítjuk a zöld- és kékalga-állományát, s ezzel növeljük a halak oxigénfelvevő képességét – mondta az egyesületi tikár. Megtudtuk, a napokban mintegy két és fél mázsa szürkeharcsát telepítettek a tóba: a ragadozók zsákmánya lesz nagyon sok ezüstkárász, így állományuk gyérül.

Az elnökség hamarosan abban is döntést hoz, mekkora méret felett lehet majd hazavini a kifogott harcsát.

A Széchenyi István Horgász Egyesület folyamatosan vizsgálja a víz minőségét, s azt tervezik, a nagyobb biztonság érdekében szerződést kötnek egy állatorvossal. A túlszaporodásnak a meleg mellett egy másik logikus oka van: a Csónakázó-tavon nincs olyan intenzív horgászat, mint amilyen például a szomszédos Bregyó-tavon. A halmennyiség csökkentésének kézenfekvő módja a horgászat, ám mivel – a nevéből is következő módon – a tavon napközben csónakáznak, a békéshalas horgászat csak napkeltétől 9 óráig engedélyezett. Arra azonban van lehetőség, hogy gyérítő szándékkal kárászfogó versenyt rendezzenek azzal a megkötéssel, hogy ezüstkárászt a tóba visszaengedni tilos!