Természetközelibb gyepkezelési módszereket vetnek be Fehérváron is

Fehérváron a környezetvédelmi, városgazdálkodási szakemberek felismerték, amit dédszüleink zsigereikből tudtak: a körülöttünk burjánzó természetes élet – vadvirágaival, zümmögő bogaraival, csivitelő tollasaival – nem a lét idegesítő velejárója, hanem annak olyannyira szerves része, amit kikerülni nem lehet. Vagyis lehet – szögletesre nyírt gyepfelületekkel, kiirtott élővilággal, betonhéjba burkolt élettel. Ám ez az irány nem sokáig járható – ha az ember élni akar, hagynia kell a természetet is érvényesülni. Csete Gábor, Fehérvár természetvédelmi területeinek vezetője világított rá lapunk kérdésére a miértekre.

Szóval a mostani irány nem járható: Tudjuk ezt már a méhek kihalásával ránk leselkedő veszélyekből, a szén-dioxid emelkedésének súlyos következményeiből is. Ezért sem kell felháborodni, ha 3 centinél magasabbra nő a fű a városban, vagy éppen valahol „megbotránkoztató” módon törnek utat maguknak a vadvirágok a betondzsungelben. Vagy éppen a Sóstón, ahol az ember a vendég, a természet az úr.

Nemrégiben téma volt a közösségi felületeken, hogy a Sóstó Természetvédelmi Területen, néhány kiemeltnek számító gyepfelületen, a sétány zöld szigetein nem „gondozzák” megfelelően a gyepet. Hagyják nőni a „gazt”, és hogy ez milyen szomorú. Valószínűleg az sem tűnt fel a panaszosoknak, hogy a gyepfelület szélén centisre van vágva a fű, mintegy körbevéve a burjánzó vadvirágos felületet. Ám ez nem hanyagság, hanem a környezettudatosság egyik legújabb (és legrégebbi) formája, amely nélkül megeshet, hogy a következő generációknak már nem sok esélyük lenne arra, hogy természetet lássanak maguk körül. Hasonló gyepkezelési módszerekre lehet majd számítani a város belső területein is. Ahogy erre van már példa számos külföldi országban, sőt több magyar városban is. Csete Gábor, a város természetvédelmi területeinek vezetője mutatta meg, miért is van erre szükség.

– Azért nem vágtuk le e helyeken a növényeket, mert az itt látható gyepfelületeken több tucatnyi évelő őshonos vadnövény számára biztosított így az élettér. Összetett ökoszisztémában működő rendszer ez, ahol lehetőséget kapnak az őshonos növények a kiteljesedésre. Nyilván van benne gaznak titulált gyomnövény is, de ezek fokozatosan visszaszorulnak és a többi fajjal együtt természetes egyensúly alakul ki – mondja a szakember s körbemutat: – Virágzik a seprence, a kamilla, az orvosi somkóró, kígyószisz, atracél, murok, katáng, gyújtoványfű – ráadásul a vegetáció nagy része gyógynövény is egyben.

És joga is van hozzá, ne feledjük el!

Csete Gábor azért megmagyarázza, miért: – igyekszünk e területeket olyan gyepgazdálkodásba bevonni, mint a városban lévő többi 4–500 hektárnyi kaszáló, ahol ezt már alkalmazzuk. Ex­tenzív körülmények között, természetközeli módon kezeljük a zöldfelületeket: évi kétszer, meghatározott időszakban lehet kaszálni ezeket a területeket – főképp költési időszakokhoz, illetve az őzek szaporodási időszakához igazítva, június második felében és szeptember végén. Sóstón pedig ahhoz igazodunk, milyen fázisban virágoznak le a vadnövények – utána végzünk egy kaszálást, a következőt pedig már csak az őszi időszakban. Forgóban vágjuk a gyepet, mert az tele van rovarokkal, s fontos táplálékot jelentenek a beporzók számára.

Vagyis a tápláléklánc kiemelt elemei ezek a gyepfelületek, tele őshonos vadnövénnyel, melyek gyakran gyógynövények is egyben. Az itteni élővilág táplálkozóhelye, búvóhelye, fészkelőhelye az ilyen gazdagon burjánzó zöldfelület – otthona a sárgabillegetőtől kezdve a cigánycsukon át a rovarvilág számos prominens tagjáig. Ha ezeket a területeket lekaszálnák, csak egy kiégett, homogén, ingerszegény gyepfelület maradna. Így viszont a természetes viszonyokkal is találkozhat az ember.

Nemzetközi példa hazánkban

Az északi országokban, sőt Ausztria több területén is megváltoztatták már a kaszálási ütemeket, hogy a tápláléklánc és az ökoszisztéma ne sérüljön. Ezáltal sokkal magasabb a városokban is a biológiai sokféleség, nem beszélve arról, hogy mennyi gazdasági és optikai előnye is van. – Gazdasági például az, hogy nem kell annyit kaszálni a területeket, nem kell annyi emberi erőforrást igénybe venni – emeli ki a szakember. – Másik része pedig, hogy ezáltal létrejön egy olyan élőhely, életközösség a városon belül, ami nagyon fontos az ökoszisztéma fenntartásában.

Hasonló módszereket azonban nemcsak külföldön, de közelebb is alkalmaznak már: Veszprémben például a lakótelepek és lakóövezetek környezetében is kialakítottak hasonlót, táblával jelölik ezeket a természetes gyepfoltokat. Megfelelő módon kezelik ezt, ahogy szerencsére már Székesfehérváron is több helyen – a szélek minden esetben le vannak vágva, s meghatározott időszakokban ezeket a foltokat is lekaszálják. De nem akkor, amikor az az embernek jó – hanem akkor, amikor az élővilág terített asztala már megfogyatkozott.