Mit tegyünk és mit ne, ha szabadságra készülünk? Hogyan élvezhetik a pihenést?

Mit mond a pszichológus?

Mi lehet ennél fontosabb, tehetik fel a kérdést. Például az, hogy mennyi az ideális szabadság hossza. Egyedül, kettesben vagy családdal – nagyszülőkkel, gyerekekkel – induljunk útnak? Jó-e, ha a pihenés alatt időnként rápillantunk a munkahelyi e-mailjeinkre, vagy visszük magunkkal a céges telefont? A kérdések megválaszolásában Ulicza Henriette pszichológus volt a segítségünkre.

– Kutatások szerint az ideális szabadság hossza 7–11 napra tehető, általában a 8. nap körül jutunk a teljes pihentség állapotába. Azonban kiemelném a szabadságra való ráhangolódás fontosságát is – kezdte a szakember. Egy másik felmérés szerint ugyanis a magyarok nagy része a szabadság előtt duplaannyit dolgozik, hogy szabadsága alatt ne maradjanak a feladatai a kollégákra. Emiatt aztán csak az utolsó pillanatban, fáradtan és idegesen kezdünk el készülni a nyaralásra. Éjszakába nyúlóan csomagolunk, esetleg még elküldünk néhány e-mailt, reggel pedig fáradtan indulunk útnak.

– Ezzel azt érjük el, hogy a szükséges akklimatizálódási idő – ami az első 2–3 nap – a nyaralásból megy el, amire pedig végre ellazulunk, jöhetünk is haza. Ezért érdemes 1–2 nappal több szabadságot kivenni, amit otthon töltünk, így van időnk nyugodtan készülni, és nem járatjuk az agyunkat a napi munkatevékenységünkön. Ugyanezt a taktikát érdemes követni hazaérkezéskor is, így viszont lesz idő a visszavezetésre, a munkára történő felkészülésre – javasolta a pszichológus, aki arra is felhívta a figyelmet, nem szerencsés, ha valaki a pihenésre szánt idő alatt is foglalkozik munkahelyi dolgokkal, például esténként elolvassa a napi leveleit, netán a főnöke hívja fel telefonon. Így ugyanis nem lehet kikapcsolni. Ezt elkerülendő keressünk magunk helyett olyan valakit, aki tud bennünket távollétünk idejére helyettesíteni!

Fontosak az arányok

Ha már egyszer eljutottunk a nyaralás helyszínére, igyekezzünk megtalálni az egyensúlyt az aktív és a passzív pihenés között! Ne akarjunk minden létező, lehetséges programot belezsúfolni a szabadságba! A helyes arány megtalálásához nem árt persze némi önismeret, hogy tudjuk, számunkra mi az igazi kikapcsolódás. Ugyanakkor kihívást is jelenthet az arányok megtalálása, ha olyannal utazunk, aki tőlünk eltérő személyiségű. Ilyenkor tudni kell kompromisszumokat kötni, de ne felejtsük azt sem – pláne, ha kettőnél többen utazunk –, hogy nem vagyunk összekötve, nem kötelező mindenkinek minden programban részt vennie. Különösen igaz ez akkor, amikor eltérő korosztályok nyaralnak együtt.

– Praktikus, ha a kisgyerekes családok segítőt – rokont, barátokat – is bevonnak a nyaralásba, vagy olyan helyre mennek, ahol vannak gyerekprogramok, amik néhány órára lekötik a kicsiket, hogy a szülők is pihenhessenek. Ha pedig megtehetik, hogy évente egyszer csak kettesben utazzanak el valahová, használják ki a lehetőséget! A pihenés mellett egy utazás kiváló lehetőség a kapcsolat ápolására, megerősítésére – mondta Ulicza Henriette, aki azt is hozzátette, a gyerekeket is érdemes előre felkészíteni arra, hová utazunk, miket nézünk meg. Ha például Görögországba készülünk, olvashatunk előtte görög mondákat. Nagyobb gyermeket meg is kérhetünk arra, készüljön fel valamelyik hely történetéből, amit majd a helyszínen elmesél a családnak. Ha múzeumba megyünk, hívjuk fel a figyelmüket egy-egy érdekességre, meséljünk nekik, tegyük számukra érdekessé a programot, így nem kezdenek el unatkozni negyedóra után! Bármilyen program ideális lehet, ha valódi együttlétben töltjük el velük. Szabjuk azonban a látnivalók jellegét és mennyiségét a gyerekek életkorához!

Azzal kezdtük, mennyi az ideális szabadság hossza. Fejezzük be azzal, hogy a lehetőségekhez mérten ne csak a nyári időszakra tervezzünk be pihenést, hiszen egész évben dolgozunk! A munkával töltött évet érdemes több, hosszabb-rövidebb idejű szabadsággal, pihenéssel részekre bontani.