Három évtizednyi közösségépítés van a Bice-Bóca Egyesület mögött

Tényi Sándornéval beszélgettünk kevéssel a nagy sikerű rendezvényük után. Helga, hiszen mindenki így hívja, harminc éve szíve, motorja és vezetője a móri Bice-Bóca Egyesületnek, és nagyon pozitívan áll mindenhez, legyen szó a Fogyatékkal élők napjáról, az életről vagy akár a mögötte álló harminc, dolgos évről.

Milyennek ítélte a Fogyatékkal élők napjának sikerét, fogadtatását?

– Idén tartottuk a hetediket, amely egy pályázat kapcsán valósult meg. Fantasztikus érzés, hogy ennyi ember megfordul a rendezvényünkön, annak ellenére, hogy annyi más esemény zajlik párhuzamosan.

Hogyan alakult a szervezet?

– A fővárosban alakult meg 1987-ben a Nagycsaládosok Egyesülete, amikor Mórra került, kibővült a feladatok köre, így 1990 óta működünk a jelenlegi keretek között, és folyamatosan dolgozunk, hogy szebbé, jobbá és főleg tartalmasabbá tegyük a családként összetartó tagjaink életét. Régi álom, hogy legyen egy saját kis „otthonunk”. Szerencsére a város vezetősége nagyon pozitívan áll ehhez, így bízunk benne, hogy az álom egyszer tényleg megvalósulhat. Közel 70 tagunk van, emellett sok jószívű ember, az önkormányzat és néhány vállalkozás is támogat minket. A jövedelemadó 1 százaléka a költségvetésünk gerince, pályázatok biztosítják a rendezvényeink színességét és sikerét, ám a pénz csak eszköz, fontosabb, hogy minden hónapra jusson valami extra élmény.

Hogyan kell elképzelni azt az élményt?

– Minden hónapban próbálunk kiszakadni a megszokott kis közegünkből, így színházba megyünk, fellépésekre járunk, kirándulunk. A Fogyatékkal élők napja egy kiemelkedő élménynek számít. A májusi rendezvény jól sikerült, júniusban pedig családi napot tartottunk, ahol nagyjából 80 fő szórakozott és mulatott egy kiváló zenekarnak köszönhetően. Ezeken az alkalmakon köszönjük meg mindenkinek az egész éves munkáját és támogatását.

Minden nyáron szervezünk egy nagyobb, 4-5 napos kirándulást. Bizonyára érdekes jelenség lehet kis csapatunk, amikor megáll a buszunk, és egyszerre leszáll körülbelül 40 ember, de mi jól tudjuk érezni magunkat, bárhol is járunk. Sokszor nehézkes a közlekedés, mert előfordul, hogy 10 kerekesszéket is el kell vinnünk, és a létszámtól függően akár 150 zsemlét is reggelire. Mindig előre jelzem, hogy sérültekkel érkezem egy adott helyre, és szerencsére az esetek 99 százalékában jól reagálnak a hírre, kedvesek, sőt néha adakozók is. Vannak nagyon pozitív élményeink, amelyekre a mai napig szívesen gondolunk vissza. Ilyen volt például a fűzfői bobpálya is.

Egyik nyaralásunk alkalmával különösen nagy szeretettel fogadtak minket, és a bobpálya két órán keresztül teljesen a miénk volt, ingyen. Sajnos volt olyan eset is, hogy még az is gondot okozott a minket kiszolgáló hölgynek, hogy kinyissa az ajtó másik szárnyát a kerekesszékek előtt, de szerencsére ez a ritkább.

Anyák napját is ünneplünk, de az egyik legszebb időszak az adventi. Mindig szerveznek nekünk Luca napjához közel egy vásárt, ahol a sok segítőkész szervezet, intézmény mellett az önkormányzati tűzoltók lángost sütnek és az eladásból származó bevételt mindig Fenyves Péter, Mór város polgármestere adja át.

Ez rengeteg munka. Kikre számíthatnak?

– A férjem a kezdetektől fogva támogat. Régen, mikor még volt olyan kategória, hogy „polgári szolgálatos katona”, nagyon nagy dolgokba bele tudtunk vágni, hiszen ők napi nyolc órát dolgozva segítettek nekünk. Most önkéntes szolgálat van, így középiskolások is részt tudnak venni az egyesület életében és munkájában, mi pedig le tudjuk nekik igazolni a ledolgozott órákat. Remek kezdeményezésnek tartom, mert megismerteti a fiatalokkal az önkéntes munka alapjait. Jó példa erre egy barátunk, aki így érkezett, és velünk is maradt.

Csak móri hátrányos helyzetűek tagjai a „családnak”?

– Nem. Bice-Bóca Hátrányos helyzetűek és Nagycsaládosok Egyesülete vagyunk. Az időseknek is segítünk, emellett jelenleg is van 12 nagycsaládunk, akik folyamatosan kereskednek egymással, csereberélnek, és több segítő éppen közülük kerül ki. Nekem is 6 gyermekem és 13 unokám van. Nem kifejezetten móriak a tagok, van Magyaralmásról és Pestről is segítőnk. Vannak átfedések is, nem egy emberke tagja a Bice-Bócának és a fehérvári Szent Kristóf Háznak is.

Akkor most kilátásban van egy utód, és közeleg a nyugdíj, a pihenés?

– Ezt nem lehet abbahagyni, de már vannak olyan emberek, akiknek elég annyit mondani, hogy „légy szíves”, és ők pontosan tudják, hogy mit és hogyan kell tenni. Van egy állandó költőnk, aki ékes bizonyítéka, hogy azért, mert valaki székben ül, még szárnyalhat a fantáziája, és így értékes és hasznos tagja tud lenni az egyesületnek éppúgy, mint a társadalomnak. És igen, van egy jelölt, aki talán átveszi, amit eddig én vittem.

A legfontosabb, hogy tagjaink hiába sérültek, ugyanúgy kell bombázni az agyukat ingerekkel, mint bárki másnak. Nem hagyok nekik sok szabadidőt, és ők ezt egyáltalán nem bánják.