Ki tudna segíteni? Ki? Ti és mi! – Önkéntes szatyorosztók várnak szombaton a Jancsárkertben

Az írásjelekben gazdag, névjátékos, de filozófiát is rejtő „Ki? Ti & Mi” csipet-csapat tagjai, Lippai Kitti és Kecskés Timi június 8-án, szombat reggel 7 órától a fehérvári termelői piacon önkénteskedik. Már hetek, hónapok óta járnak a Jancsárkertbe, rendre van egy pultjuk is – ez most sem lesz másként –, ahol a hulladékmentes vásárlás praktikus tudnivalóit kínálják. Ezúttal pofás vászontáskákkal is meglepik a piac közönségét. Amíg a készlet tart. Régóta gyűjtik már a kiosztandó ökotáskákat. Ha lesz idő, akkor egy-két mondatnyi tanácsot, kedves szót is adnak a szütyők mellé. Mi ez a pár mondat?

– Azért adjuk, hogy ezeket tartósan használjátok. Hogy kevesebb nejlonzacskó fogyjon, ez az első lépés afelé, hogy összességében is kevesebb műanyagot használjunk, termeljünk – előlegezte meg mondókájukat Timi. – Majdnem egy örök élet egy ilyen zsák, a nejlonok meg szinte csak egyszer használhatóak – tette hozzá Kitti, aki szerint arra is érdemes odafigyelnünk, hogy az árus a mérlegről levándorló répát, káposztát, karalábét meg a többit mindjárt a színes zsákunkba pakolja. Nem kell minden zöldségnek külön zacskó. A húsleveses fazékban is „sülve-főve” lesznek egymással a zöldségek, hadd szokják a közelséget már bevásárláskor is!

Miből vannak a szütyők és a tatyók, a zsákok és a szatyrok? Egyik másik turkálós promóciós anyag átszabott, zacskóvá nemesített változata. Vannak retextilek, amelyek szintén használt ruhákból varrott darabok. A tüllből és mindenféle más, világos, áttetsző, csipkés függönyből készültek kifejezetten szemrevalóak, ám nemcsak csajosságuk miatt klasszak, hanem mert áttetszőek. Ezek az áttetsző, szájukon madzaggal megköthető „zacskók” a riszájkling szerelmesei­nek tervezőasztalán kifejezetten a nagyáruházi kihívásokra lettek megtervezve. Egyszerű: a pénztáros látja, mi van benne. Vagyis már a vásárlás pillanatában, a vevőtérben is használhatjuk ezeket a szatyrokat, nemcsak hazafelé, a cipekedéskor. Roppant ötletesek a kinőtt gyermektrikókból készült táskák is. A korábban vállakon nyugvó pántok remek szatyorfülekké avanzsálódtak, s szinte csak az alján kell őket – erősen – összevarrni.

– A nagymama, a tesó vagy anya, valaki a családban biztosan tud varrni – biztatott Kitti.

A hölgyek összefogása, a „Ki? Ti & Mi” elérhető a kék színű közösségi oldalon is. Környezettudatos tippeket, bejegyzéseket tesznek közé. Ezt azért mondjuk el, mert hétvégi akciójukra még a napokban is várnak újabb retextil szatyor felajánlásokat. A fogékony, varrásban jeles kézműves adományozókedvűek ezen az oldalon találják meg, melyik kávézóban, könyvesboltban, közösségi ponton tart még a gyűjtés.

Az elmúlt időszakban egyébként nemcsak Székesfehérváron, de Úrhidán, sőt Budapesten is gyűjtöttek különböző vászonszatyrokat, sok helyről kaptak segítséget. Aki járja a vásárokat, piacokat, láthatja, hogy a környezettudatos kézműves-társadalom az utóbbi időben érezhetően egyre inkább rááll az effajta termékek készítésére. Divatosak.

Amikor Timi a világban eluralkodó hulladékmennyiség nagyságáról beszélt, Kitti kisfia, Bendegúz hirtelen beleszólt a felnőttek csevejébe, pedig éppen egy limonádét iszogatott. No, Bendegúz közölte legott, hogy három franciaországnyi méretű szeméthalom úszik a Csendes-óceán felszínén! Nem csodálkoztunk, hogy nem használt szívószálat…

Az egyik, gyerekeknek tartott előadásukon – mesélte még Timi – egy lurkó visszakérdezett, mit ér, ha ő egyedül nem használ többé szívószálat. – Gondolj bele – felelte neki –, mi az elmúlt három hétben négyszázötven gyereknek tartottunk előadást, ha ti mindannyian lemondotok a szívószálról, az már igenis számít! A büfések is kevesebbet rendelnek majd az ilyesmiből, ha lecsökken irántuk a kereslet.

– Mi abban hiszünk, hogy hiába várunk a politikusokra, vagy hiába várjuk, hogy egyszeriben megváltozzon a világ, ha mi (és ti) nem kezdünk el cselekedni, nem lesz változás – vallják a lányok.