Rovó Tamás lételeme a tánc

Rovó Tamás nem kis utat járt be. Pécsett született és ott is nőtt fel, majd miután végzett a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium táncművészeti szakán, a Győri Nemzeti Színházhoz vezetett az útja. Kipróbálta magát 1 évig külföldön is, majd hazatérte után a székesfehérvári Vörösmarty Színház tánckarába felvételizett. Ennek már 10 éve. Munkásságáról és táncstúdiójának közelgő jubileumi gálájáról kérdeztük a fehérvári táncoslábút.

Hogyan került az életedbe a tánc?

Igazából ebbe születtem bele, édesapám révén. Már hatéves korom óta táncolok. Az öcsém sem döntött másképp, ő jelenleg Sopronban táncol.

Ezek szerint nem is volt kérdés, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

Azért voltak kérdések. Felvételiztem a balettiskolába, de autószerelői képzésen is gondolkodtam. Mindkét helyre felvettek volna, szóval döntenem kellett. Remélem, hogy jól választottam.

Miért pont Győrbe vezetett az utad?

Miután elvégeztem az iskolát, keresgélni kezdtem, hova keresnek táncost, eljártam próbatáncokra. Végül a győri színház felhívására érkeztem hozzájuk, szerencsére elsőre sikerült bekerülnöm a tánckarba. 19 évesen szerződtem hozzájuk és még abban a szezonban, októberben meg is alapítottam a tánccsapatomat. Ez azért is érdekes, mert ha ilyen fiatalon bemegy az ember egy művelődési házba, nem nagyon veszik komolyan. Engem sem vettek komolyan. Elmondtam, hogy mit szeretnék, úgy voltak vele, biztos itt leszek 2-3 alkalmat és ennyi. Igazából béreltem egy termet, 20 fővel indultunk. Eltel 6-8 év és ez a szám már 150-re kerekedett. Mint érzékelhető, ez egy folyamat. Évről évre gyarapodtunk.

Ez Fehérváron is elmondható?

Természetesen. Nyilván nem jött senki Győrből velem, tehát gyakorlatilag újra kellett építenem az egészet. 2009-ben, amikor nekikezdtem huszonvalahány fővel sikerült elindítanom a tanfolyamot, viszont sokan morzsolódtak le sajnos év közben, mindösszesen 8 ember fejezte be akkor a kurzust. Eléggé ingadoznak a számok, azt veszem észre, hogy a mai fiatalság már nem annyira kitartó, mint a 20 évvel ezelőtti korosztály. Természetesen tisztelet a kivételeknek, hiszen előfordul az is, hogy az egyik gyerek, például az iskolában rosszabbul teljesít, a szülei úgy döntenek, a táncot vonják meg tőle, míg nem szerez jobb jegyeket. Mivel nagyon szeret táncolni, elkezd jobban tanulni, hogy mielőbb visszajöhessen. Nem mondom, hogy ezt a saját részemről támogatom, viszont mindenképpen jó dolog, hogy valakit ennyire motivál a tánc, vagy éppen más, amivel szeret foglalkozni.

Milyen stílusú táncokat oktatsz?

Tulajdonképpen mi egy musical tánccsoport vagyunk, leginkább zenés filmek zenéire táncolunk, de van egy kis hip-hop, néha vannak karakter táncok, mindig amihez éppen kedvünk van. Tréningezünk is, foglalkoztunk már a jazz tánccal is. Ezt Bakó Gábor örökségeként viszem tovább, Ő az én nagy mesterem, akitől a legtöbbet tanultam, édesapám mellett. Természetesen, még mindig tanulnom kell.

Mit értesz ez alatt?

A tánc egy olyan műfaj, amit gyakorlatilag egy egész életen át gyakorolni kell. Például a forgás olyan, amit ha az ember nem csinál nap, mint nap, akkor az nem egy olyan dolog, ami magától menne. Azt gondolom, hogy a mi napig is tanulnom, fejlődnöm kell, tréningezem magam és sokat nyújtok. Egyébként ez egy érdekes dolog, nyitott szemmel figyelem a tanítványaimat, és úgy érzem sokszor én is tanulok tőlük.

Milyen gyakran állsz egy színpadra velük?

Sajnos nem elégszer. Előfordul, hogy az előadásaikon sem tudok sajnos ott lenni, amikor viszont sikerül, én vezetem a műsort. Szerencsére a minap fordult elő, hogy Bakó Gábor barátom, aki tánccsoportjával szintén jön a gálára, négy órán keresztül tanított be egy koreográfiát, ahol én is beálltam és velük együtt izzadtam végig ezt az időt. Jóleső érzéssel töltött el, és azt hiszem, a gyerekeknek is fontos pillanat volt ez, hogy az edzőjükkel táncolhattak együtt. Erre év közben nincsen lehetőség, hiszen folyamatosan jövök-megyek, a színházban is elég sok az elfoglaltság. Úgyhogy elméletileg lesz olyan pillanat a gálán, ahol együtt táncolok a tanítványaimmal, valamint Bakó Gáborral is.

Hogy zajlik egy edzés nálatok?

Az edzéseink általában úgy néznek ki, hogy van egy bemelegítés, itt általában van egy hosszabb tréningezés (nyújtás, erősítés, koordinációs gyakorlatok, fejlesztő kombinációk), utána lépéseket tanulunk, külön vagy kombinációban, ezt követően pedig jönnek a koreográfiák. Ebből egy évben legalább 10-12 is lehet, az edzőtől függ, meg attól, hogy mennyire van éppen formában. A koreografálás nem úgy van, hogy bármikor az ember nekiáll és csinálja, lehet olyat is persze, csak az nem szokott feltétlenül jól sikerülni szerintem.

Hogy szoktál nekiállni egy koreográfia megtervezésének?

Szerintem elengedhetetlen hozzá az inspiráció. Nálam ez úgy van egyébként, hogy legtöbb esetben hallok egy zenét, és ahhoz hirtelen látom magam előtt, hogy milyen jó kis táncot lehetne erre összehozni, egyre többet hallgatom ezt a dalt, és ha inspirál, akkor lesz belőle valami. Előfordult már persze olyan is, hogy belekezdtem, és a harmadik-negyedik alkalomnál abbamaradt, mert egész egyszerűen nem ment úgy az alkotás, ahogy én elképzeltem. Ilyenkor másik zenét keresek.

Milyen korosztálynak oktatod a táncot?

Hatéves kortól foglalkozom a tánc oktatásával, jelen pillanatban hétévestől a huszonévesekig vannak tanítványaim vegyesen. Azért van így, mert nincs annyi pici, hogy külön csapatot lehessen indítani, illetve az idő hiánya, mivel én nem rendelkezem túl sokkal. Ígéretet tettem viszont, hogy jövőre megpróbálkozom külön gyerekcsoporttal, mert picit hátráltatja az idősebbeket az, hogy vannak fiatalabbak. Ennek van egy olyan oldala, hogy szerintem egy fiatalabbat sokkal jobban húz, ha egy idősebbel táncol együtt és látja, hogy milyen jól táncol, viszont a másik oldala, hogy fegyelmezés szempontjából időnként okoz problémákat. Egyébként sok esetben látszódik, hogy iszonyatos fejlődésen mennek keresztül azáltal, hogy együtt táncolnak az idősebbekkel, annak következtében, hogy nem akarnak lemaradni tőlük. Reményeim szerint tehát szeptembertől lesz külön gyerekcsapat, illetve szeretném, ha lenne külön egy kezdő csoport és egy külön fellépő csoport is. Az idő meg majd eldönti, hogy ezeket a terveket mennyire tudom majd megvalósítani. Mindenesetre a törekvés megvan rá.

Szoktatok versenyeken is részt venni?

Igazából ez a csapat még nem nagyon versenyzett eddig. Idén sikerült végre eljutnunk odáig, hogy összeállt egy 12 fős versenycsapat a tanfolyamra járó gyerekekből. Velük vettünk részt a Pearl Dance versenyen, amin arany minősítést sikerült szerezniük. Illetve voltunk a Fehérvári Táncfesztiválon is, ami, mint a neve is mondja, nem igazán verseny, hanem egy fesztivál. Ezenkívül még nem igazán jutottunk el versenyre, de reméljük, hogy a közeljövőben ez változni fog.

Vannak veteránok a csapatban?

Hogyne. Ugyan nincsenek sokan, de vannak, akik a kezdetektől itt vannak. Ennek az lesz az érdekessége a közelgő gála kapcsán például, hogy a nyitó számot úgy koreografáltam meg, hogy 2009-től 2019-ig haladunk az időben, a blokkok pedig úgy vannak elkészítve, hogy a legrégebbi tagok táncolnak együtt, aztán a kicsit korábbiak és így haladunk végig a napjainkig. Ezt a nyitószámot valószínűleg elő fogjuk még adni párszor, de kifejezetten erre a gálára készült, itt lesz a premierje.

Mesélnél a színházi munkádról?

Jelen pillanatban fizikai színházi színész a státuszom. Egyébként ugye hivatásom szerint táncos vagyok, táncművész végzettséggel rendelkezem. Szoktam időnként szöveges, kisebb szerepeket játszani, illetve nyilván minden olyan mozgásos előadásban, ami a fizikai színházi színészekre vonatkozik, abban általában benne vagyok. Elég sok asszisztensi munkát látok el koreográfusok mellett, illetve én magam is készítettem már koreográfiát. Legutóbb egyébként a 80 nap alatt a föld körül című előadásban készíthettem el a koreográfiát, a mozgást Gyöngyösi Tamás állította össze, neki pedig az az asszisztense voltam, plusz játszom is az előadásban, szóval számomra elég komplex volt a darab bemutatója.

Elmondhatjuk tehát, hogy nem szoktál unatkozni?

Abszolút nem, hála istennek van feladatom bőven, és örülök neki, hogy most már 11. évadomat fogom kezdeni itt, és még mindig számít rám a színház. Remélem, ez sokáig így is marad.